Vasi honismereti és helytörténeti közlemények 1991. (Szombathely, 1991)

2. szám - MŰHELY - Szabó László: A nemzetiségekről - honismeret ürügyén

vének számára pedig Apátistvánfalván, Felsőszölnökön és Szentgotthárdon. Az elmúlt években számottevő erőfeszítéseket tettek ezeknek az intézményeknek a megerősítésére, részben a kétnyelvű oktatás feltételeinek biztosítására. Most azonban anyagi nehézségek miatt fölmerült egyes intézményekben, dolgozói létszámleépítés, csoportösszevonás, bizonyos szolgáltatások kényszerű csökkentése. (Pl: Apátistvánfalva: óvoda, iskola, Szentpéterfa óvoda, Felsőszölnök.) A bizonyos szintig történő gazdasági racionalizálást a nemzetiségi községekben is természetesnek kell tartanunk. E sorok írója azonban attól fél, hogy a folyamat kiteljesedésével elnéptelenedő nemzetiségi iskolák, óvodák jönnek létre, ami aztán a mai intézményrendszer leépüléséhez vezethet. Ezzel párhuzamosan veszélybe kerülnek a közművelődési intézmények szolgáltatásai is; hiszen az elszegényedő önkormányzatoknak egyre kevesebb pénzük jut villanyra, szénre s könyvre egyaránt. Úgy gondolom, hogy valamit sürgősen tennünk kell azért, hogy nehogy a demokrácia számláján jelentkezzenek jóvátehetetlen visszalépések. Nekünk föltárnunk, másoknak orvosolniuk kell a bajt. A legnagyobb baj pedig akkor történik, ha a nemzetiségi oktatási feltételekben kell korlátozásokat bevezetni. Több példa (pl: a szlovének Szentgotthárdra történő bejárása ill. beköltözése) bizonyítja ugyanis, hogy a nemzetiségi lét utolsó mentsvára a lakóhelyen történő iskoláztatás lehetősége. A zavartság részben abból is fakad, hogy nemzetiségeink ma még nem végezték el a közelmúltukhoz való viszonyuk indulatoktól mentes elemzését és értékelését. Több, addig meghatározó és nagy befolyással bíró vezetőjük csendes visszavonultságba húzódott, attól félvén, hogy a tegnapi szerepük miatt esetleges megbélyegzés érheti őket. Pedig már ma is látszik, hogy ők is hiányoznak mozgalmukból. Úgy gondolom, hogy az országos politikának és maguknak a nemzetiségieknek is mihamarabb állást kellene foglalni az elmúlt évtizedek nemzetiségi politikáját illetően. A zavarság mellett a reménykedésre utaló jelek is tapasztalhatók, jelen vannak. Bizonyos értelemben az egységes Jugoszlávia mintájára kötelezően egybetartott Délszláv Szövetség fölbomlott, s megalakultak az új szövetségek, köztük a mi megyénk szempontjából is fontos Horvát Szövetség és a Szlovén Szövetség. Ez utóbbinak Szentgotthárdon van a központja. Az országos szövetségeknek létrejöttek a regionális — területi szerveződései, amelyek letéteményesei lehetnek az igazán demokratikus működésüknek. Az önállósult, szövetségeknek önálló sajtóorgánumuk van, a magyarországi szlovének lapját Szentgotthárdon szerkesztik. Néhány hónapos intermezzo után a Vas Megyei Önkormányzat mellett újra működik Nemzetiségi Bizottság, amely pályázattal elnyerhető pénzügyi alappal is rendelkezik. Az újraválasztások során megfiatalodtak és részben kicserélődtek a szövetségek ill. területi szerveik vezetőségei, több frissen választott vezető máris figyelemre méltó aktivitással és kezdeményező készséggel vetette magát észre. A nemzetiségi és kisebbségi kérdés globális kérdés. Az a világbéke, a civilizációs fejlődés esélyét nagyban befolyásolja. Ugyanakkor nekünk, magyaroknak nemzeti kérdés is. Egyrészről nem mindegy, hogy a nálunk élő mintegy 1 millió kisebbségi (köztük 250-300 ezer nemzetiségi) állampolgár miként tud és akar bekapcsolódni 19