Vasi honismereti és helytörténeti közlemények 1991. (Szombathely, 1991)

2. szám - Dobri Mária: Rájnis Józsefre emlékezünk - 250 éve született a "kőszegi poéta"

DOBRI MARIA RÁJNIS JÓZSEFRE EMLÉKEZÜNK - 250 ÉVE SZÜLETETT A "KŐSZEGI POÉTA" A XVIII. század hetvenes éveitől kezdve a legkülönfélébb törekvéseket és hatásokat mutatja a magyar irodalom képe. Hagyományhűség és újító szándék, patriarkális magyarság és felvilágosodott szabadgondolkodás, latin, német, francia és a régi magyar minta követésének az egyvelegét. Ennek a kavargásnak egyetlen szilárd pontja: a kizárólagos magyar nyelvűség elve. A cél: a latin nyelv teljes kiszorítása és a magyar nyelv egyeduralmának biztosítása az irodalomban, amely nem öncél, hanem a nemzetiség fejlesztője, biztosítéka. Két irányzat alakult ki, a hagyományok őrei és a deákos költők, akik mindenáron arra törekedtek, hogy bebizonyítsák a magyar nyelv igenis alkalmas az időmértékes verselésre, a klasszikus versformák alkalmazhatók a magyar nyelvre. A deákos költők, a "klasszikus triász" tagja volt Révai Miklóssal és Baróti Szabó Dáviddal együtt Rájnis József, aki Kőszegen született 1741. június 4-én. A "kőszegi poéta" —ahogy magát nevezi— nem költészetével, hiszen költői működése verstani példatárnál alig tekinthető többnek, hanem az egységes magyar irodalmi nyelv megteremtéséért folytatott tevékenységével, éleshangú, sokszor kíméletlen vitáival érdemelte ki, hogy születésének 250. évfordulóján róla megemlékezzünk. Apja, akit még Reinischnek hívtak, köztiszteletben álló polgár volt Kőszegen, a városi tanácsnak tagja. Maga a költő származásáról így ír: "Én ugyan eleimre nézve fel sem tehetek azokkal, a kiknek tősgyökeres nemből származott nagyérdemű őseik Magyarországban a ragyogó csillagok gyanánt fényeskedtek, mindazonáltal az eleim sem voltak haszontalan emberek édes hazánkban. Elég az, hogy becsületes atyának a fia vagyok, aki Kőszegen egy szabad királyi városban különféle városi tisztségeken által menvén, minekutána a nép védő tisztében dicséretesen eljárt, a belső tanácsnak tagjai közé számláltatott."

1 A német családi környezetben nevelkedő költő iskoláit szülővárosában a jezsuitáknál kezdte meg. A magyar nyelvet, amelynek szeretetéről írásaiban oly sokszor bizonyságot tett, csak a felsőbb osztályokban kezdte el tanulni. 1757-ben, a középiskola befejezése után, belépett a jezsuita rendbe és a két évi próbaidőt Bécsben töltötte. Tanulmányait azután Leobenben folytatta, a klasszikusokat tanulmányozta, és az ő példájukra latinul kezdett verselgetni. De a magyar nyelv elsajátításában is már annyira előrehaladt, hogy elkészítette első versfordítását, azzal a szándékkal, hogy megmutassa a magyar nyelv éppen olyan alkalmas az időmértékes verselésre, mint a latin, vagy a görög. Később, a Magyar Virgilius második darabjában így indokolja törekvéseit: "A legjelesebb deák poétáknak verseit olvasgatván észrevettem, hogy gyönyörű azoknak folyások, így okoskodtam: Valóban helyeseknek kell lenni 6