Vasi honismereti és helytörténeti közlemények 1990. (Szombathely, 1990)

Boriska István: A hűség és a lelkierő óriása: Mikes Kelemen (1690-1761)

(u.o. 1718. április 22., 22.o.) Ez pedig ugyancsak a szavak szintjén egyezik azzal a Szent Pál-i idézettel, amelyet I. Rákóczi György ajánlott fiának: "Non est currentis neque volentis sed est miserentis Dei" (Rákóczi György: Fejedelmi parainesis, 1637, Bp. 1979., 137.0.). Ez a Károli-féle fordításban így hangzik: "Annak okáért tenem azé, aki akarja, sem azé, aki fut, hanem a könyörülő Istené" (9.fej. ló.vers). Ezzel pedig csaknem szó szerint egyezik Mikes 1718. április 22-i levelének fent idézett meggyőződése. A tíz esztendősen katolikus hitre tért ifjú most felnőtt fejjel színtiszta protestáns hittételeket hirdet. Tudom, hogy éppen Rákóczi hatására, aki a janzenizmust elfogadva kísérli meg a kálvini predestináció és a katolikus felfogás összeegyeztetését. Sőt, a 18. század eleje nagy élménye, a belenyugvást hirdető qvietizmus vigasztaló, Mikes számára oly könnyen elfogadható igéiről sem feledkezem meg. Éppen azért mondom, hogy a magyar úr és alattvalói viszony kortörténeti tartalmát ideologikusan jól értelmezte a predestináció és a quietízmus is Mikes esetében. Nem véletlen, hogy a Rákóczi-Mikes magatartás egymást kiegészítő tanulsága Vitkovicstól Kölcseyn, Vörösmartyn, Petőfin, Arany Jánoson át Juhász Gyuláig, Ady Endréig és Tamási Áronig mindig akkor és azért vált aktuálissá és szimbólummá, amikor a valakihez és valamihez való hűség példázatáról volt szó. És a lelkierőről. 3