Vasi honismereti és helytörténeti közlemények 1990. (Szombathely, 1990)

ADATTÁR - Benczik Gyula: Váradsziget

BENCZIK GYULA VÁRADSZIGET A tatárjárás példátlan pusztításai a közvetlen veszély elmúltával IV. Bélát védelmi politikájának átgondolására és megváltoztatására késztették. Amint a helyzet megszilárdult és az élet visszatért régi medrébe, a király elrendelte, hogy a koronájának alávetett egész területen az alkalmas helyeken várakat emeljenek, ahová a nép menedéket találva visszahúzódhat a fenyegető megpróbáltatások idején. Nemcsak a király maga építtetett várakat szerte az országban, hanem a magánosok építkezéseit is minden eszközzel sürgette. Vas vármegyében a tatároknak sikerrel ellenállt várakat szinte bevehetetlen kővárakká alakították, de ebben a várépítési lázban kisebb erődítések is felépültek. Körmenden Hermán nembeli Dés emelt tornyot 1246-ban, ezzel egyidőben létesült a közelben a mára teljesen feledésbe merült Váradsziget kis erődje is. Váradsziget nevével először viszonylag későn, egy 1337-es oklevélben találkozhatunk. A Perbesei család tagjai megosztották maguk között földjeiket, amikoris Váradsziget (Waradzygeth) birtoka Perbesei Péter és Miklós fiainak jutott. A helyet is pontosan meghatározták: a Pinka Lovászadtól keletre két ágra szakadt, a hosszabb északi ága körbefolyta az említett helyet. Mást ekkor nem tudunk meg róla azon kívül, hogy az osztályos felek kikötötték, hogy birtokot eladni csak a másik fél beleegyezésével lehet és az egyik fél családjának kihalása esetén a másik örököl.

1 A Pinka kis vára 1248-ban már állt, bár a helynek nem adtak még nevet. Perbesei Jakab, a család őse, "a toronyhelyet minden épülettartozékkal és a szigettel, ahol Jakab a tornyot birtokolja", átengedte rokonai beleegyezésével vejének, Tiván fia Lőrincnek. Lőrinc Jakab lányát Balsamot vette feleségül, és a várnagy (maior castri) méltóságot viselte. A Perbesei család egyébként egy ma már ismeretlen földrajzi névről vette előnevét, a Pinka torkolatához közeli területet hívták az Árpád-korban Perbesének. Három falu határát foglalta magában: Vasalját, Nádalját és (Pinka) Szentkirályt. A család tagjai várjobbágyok voltak, a későbbi köznemesek elődei.

2 A kőből vagy részben fából épített tornyok a tatárjárás utáni magyar várépítészet jellegzetes formái. Ezekből alakult a középkori várainak magját képező öregtorony. Körmend és Váradsziget tornyainak a sorsa a továbbiakban kedvezőtlenül alakult. Ha nem pusztultak volna el a Kőszegiek 1260-tól kezdődő háborúiban, semmiképpen sem élhették túl az 1291-es hamburgi békében elrendelt várrombolást, amely a kisebb erődítésekre vonatkozott. A fent idézett 1337-es említésen kívül csak jóval később 1488-ban fordul elő a hely neve Waradzygethe névalakban, ezúttal utoljára. A laródfaiak, a Perbesei család oldalága, a Nádasdiaknak szándékozták zálogba bocsátani. A közeli nagyhatalmú Monyorókeréki Ellerbachok azonban ezt megakadályozták. Épületre nem utalnak az okiratban. Nyomtalanul elenyészett-e Perbesei Jakabnak a Pinka szigetére épített vára ? Váradsziget pontos lokalizálását megkönnyíti, hogy Vasalja és Kemenestaródfa között a Pinka hídja melletti szántóföldet a nép ma is Váradnak nevezi, az utat pedig Váradi útnak. A dűlő sarkában hosszas keresgélés után megtalálhatjuk az egykori 90