Vasi honismereti és helytörténeti közlemények 1990. (Szombathely, 1990)
ADATTÁR - Kiss Gábor - Tóth Endre: Zalák Árpádkori vára
eredeti tulajdonosoknak, az ovadiaknak , majd a földet a következő évben, 1274-ben özvegy édesanyja. Elyana juttatta vissza ovadiaknak 24 : 1274-re tehát meghalt Dés comes és a fia is . Zalák legkésőbben ekkor került a Herman nemzetség más tagjainak tulajdonába, így Bertalan fiai, Balduin és Márton kezére. A korábban egységes Zalák tehát a két Dés comes halálával a Herman nemzetségre szállt, és felosztották. Hogy ez a felosztás mikor és hogyan történt, nem tudjuk. Balduin és Márton 1278ban azonban csak a zalaki várhelyet és közvetlen környékét a sáncokkal és erődítésekkel a nagy útig és a nagy kapuig adták el az ugyancsak Herman nemzetségbeli Rubinusnak. Minden bizonnyal ezzel az eladással kezdődött meg az a folyamat aminek során a várhely levált a zalaki területről, külön birtokként adták és vették, és végül a szomszédos Lapsa-hoz került. Rubinus 1278-ban erdélyi alvajda, 1283-ban királyi udvarbíró volt 26 , a vitéz katona, IV Béla, V. István és IV. László háborúiban többszörösen kitüntette magát. Mindezt IV László 1270-es oklevele 27 beszéli el, amikor a király Rubinusnak és testvéreinek, Fuldriknak és Károlynak adta a királyi udvarnokok faluit, Vépet és Szőlőst. Korábban már nekik adta a petlendi várföldet is 28 . A zalaki várhely Rubinus kezére kerülésével azonban eltűnik szemünk elől. Mindazt, amit Zalákról a 14-15. sz-i oklevelekből megtudunk, a birtok azon részeire vonatkozik, amelyek a várhelyen és közvetlen környékén kívül estek. A 13. sz. második felében a Hermanok más családtagjairól is értesülünk, akik Zalakon birtokoltak, sőt akiket Zalákról neveztek el: Zalaki Pálról és fiairól van szó, akik szintén Dés comestől eladás vagy örökség útján szereztek birtokot. Zalaki Pál fiait, az Agh-nak nevezett Pétert és Bertalant rablás és hatalmaskodás miatt IV László halálra ítélte, és birtokaikat a károsult polányi Bese fiainak, Pálnak és Lászlónak, Alek fia Jánosnak és János fia Kiliánnak adta . Ezzel egy 1381-ig tartó birtokper kezdődött el, amelyben a károsultak és Zalaki Pál fiainak leszármazottai és rokonai pereskedtek és egyezkedtek a zalaki földekről. A per 1381-ben, Szécsi Miklós országbíró ítéletlevelébeír 0 átírt korábbi oklevelekkel 31 adatolt: a britokvita azonban a zalaki várhelyre nem vonatkozhatott, mert az nem Zalaki Pál és fiai birtoka volt, hanem Rubinus alvajdáé, 1278-tól. A perben nem esik szó a várhelyről. Zalák egy része az 1282-es ítélettel a Polányiak tulajdonába került: feltehetőleg a Polányhoz közel fekvő földeket szerezték meg. Ugyanis 1402-ben Polányi Mihály fia Ákos visszaadja Zathaházi más néven Zalaki Jakab fia Miklósnak a Zathaháza más néven Zalák birtokot, amelyet 1388-ban Polányi Istvánnak és Polányi János fia Lőrincnek adott 32 . A 14. sz-ban tehát a zalaki terület DNY-i részén önálló település fejlődött, amelyet a tulajdonosáról, birtokosáról neveztek el. Zathaháza/Ceteháza további sorsáról nem értesülünk. Zalák földjeinek egy része a nagy birtokper után is a Hermanok tulajdonában maradt. Nem lehetetlen, hogy a birtokperben részt vevő Herman nb.-i Árokközi /Sári, Jánosfalvi/ család más zalaki földeknek is birtokosa volt. Zalaki Pál fiainak rokonai , a Herman nb.-i Árokközi Hódos leszármazottai birtokolták Zalakot a 14. sz-ban. A birtokosok a 15. sz. legelején jelentősen megváltoztak. 1402-re meghalt az Árokközi családból származó Jánosfalvi 34 György deák fia Lőrinc 35 . Ez a György deák is az Árokközi Hódos leszármazottja lehetett: Hódos fia János egyik unokája György volt, aki a 14. sz. közepén és második felében élt 36 . Talán ő azonos György deákkal, akiknek Lőrinc fiával kihalt az Árokközi családnak az az ága, amelyik Zalakot birtokolta. Zsigmond király ekkor utasította Gersei Pető fia János vasvári 84
