Vasi honismereti és helytörténeti közlemények 1990. (Szombathely, 1990)
ADATTÁR - Kiss Gábor - Tóth Endre: Zalák Árpádkori vára
tó adatokból 9 kétségtelenül kitűnik, hogy Zaláknak viszonylag nagy területet hívtak a középkorban, amelyen később több falu alakult ki (Zalák, Kápolna, Zataháza, Tótfalu). Problémát jelent, hogy TarÓdháza, ahová ma a földvár esik, nem a zalaki területen keletkezett. Lehetséges-e mégis, hogy az a terület, ahol a földvárt megtaláltuk, egykor Zalákhoz tartozott? A vidék történeti földrajzának és birtokviszonyainak a megállapítása nem nehéz feladat, köszönhetően a számos fennmaradt oklevélnek és kiadásaiknak. Az Urkundenbuch des Burgenlandes kötetei Sopron és Vas megyékre vonatkozó valamennyi oklevelet közlik 1342-ig. Házi Jenő pedig közel 200 okmányt publikált a vasvári káptalan levéltárából a Vasi Szemlében. Segítségükkel szinte egyedülállóan jó helyzetben vagyunk, ha a Nyugat-Dunántúl középkori történetét kutatjuk. A Sorok vidékére, különösen Zalákra, több tucat oklevél vonatkozik, amikből a történeti földrajz, a birtokváltozások jórészt megismerhetők. Zalakot 1256-ban említik először: az ovadi várjobbágyok a Lapsán fekvő földjükből 160 holdat adtak el a Herman nemzetségbeli Dés comesnek . A szántóföld határa az aqua Surk-nál kezdődik (a mai Sorok Patak). Azután a síkságon lévő kút, majd egy bokor mellett elhaladva a várjobbágyok Árpás falujáig terjedt. Végül a Leucheteg pataknál, Remeked fiainak földjéig tart, azután Zalákkal határos. E helynevek közül ma már csak a Sorokot ismerjük. Ez persze egymagában is fontos azonosítási pont, mert Vas megyében több Lapsa is létezett az Árpád korban és lokalizálásuk nem mindig problémamentes. Az 1256-os oklevélből megtudjuk, hogy az ovadiak földje a legészakibb Lapsán, a Sorok mentén feküdt. A határjárást égtájakhoz nem viszonyították, de a Lapsa fekvése egy későbbi határjárásból megállapítható. Egy 1332-es birtokvita rendezésekor megtudjuk 11 , hogy Lapsa K-en Szentléránttal, Ny-on pedig a terra...Fyuzwelg-gye\ szomszédos. Az 1256-os és az 1332-es oklevelekből következik, hogy Zalák nem feküdhetett a Lapsától K-re (mert ott Szentléránt volt), hanem csakis Ny-ra, nyilván a fűzvölgytől is Ny-ra. Szentléránt a Soroktól D-re fekszik, és minkét oklevél birtokai és helynevei is a pataktól D-re találhatók. A Fűzvölgy minden bizonnyal a földvárral K-re szomszédos, É-D irányú, mintegy 300 m hosszú, széles és sekély völgy, amelyben a ma Csikorgónak nevezett ér folyik: más, völgynek nevezhető terepjelenség nincs a vidéken. A Sorok mentén Ny-K irányban a következő falvak sorakoztak az Árpád-korban: Unyom, Polány, Zalák, Lapsa és Szentléránt. A faluhatárok a Sorok É-i partjára is átnyúlónak. A zalaki várföld kiterjedéséről két oklevél igazít útba: 1388-ban és 1402-ben egy bizonyos Vas megyei Zataháza más néven Zalák birtokról esik szó 12 . Az oklevél a Polányi család tagjait említi, ezért Zataháza/Zalak a mai Sorokpolány környékén kereshető, ahová a Zalák név is mutat. Egyetlen olyan ismert helynév van, ami Zataházával lehet azonos: a Sorokpolánytól DK-re fekvő Ceteháza major. Azonosságukban azért sem kételkedhetünk, mert Ceteháza mai közigazgatási hovatartozása megfelel a középkori birtokviszonyoknak: a major nem a közeli Sorokpolányhoz, hanem Sorkikápolnához tartozik, amelynek határa D felé mélyen elnyúlik. Ez pedig azért lényeges, mert tudjuk: a két falu, amelyekből Sorkikápolnát egyesítették (Kápolna és Tótfalu), ugyancsak az egykori Zalák területén fekszik. 1418-ban possessio Kápolna alio nomine Zalák ac possessio Thothfalu alio nomine similiter Zalak-ot említik. 1330-ban Zalák possessioban fekvő bizonyos föld a So82
