Vasi honismereti és helytörténeti közlemények 1990. (Szombathely, 1990)

ADATTÁR - Takáts Géza: Ami egy gyártörténetből kimaradt

volt az internáló tábor. Hohenberg úr egyre azon győzködte az üzemi bizottságot, melynek én is tagja voltam, hogy neki pedig itt Kőszegen szüksége van Czekére. Erről sikerült meggyőznie Márkus Bernátot, a kőszegi MKP titkárát, aki aztán ellátott bennünket mindenfajta szükséges igazolással, mellyel eljutottunk Rajk László belügyminiszter rezidenciájához azzal a feladattal, hogy eszközöljük ki ifj. Czeke szabadonbocsátását. Rajk belügyminiszterhez nem jutottunk be, titkárjával kiüzent hozzánk az előszobába, hogy "az elvtársak ne járjanak deputációba, maradjanak otthon és dolgozzanak!" Dolgavégezetlenül jöttünk tehát haza. Hohenberg úr azonban ebbe nem nyugodott bele és megint addig-addig "rágta Márkus Bernát fülét", amíg ő megint ellátott bennünket különféle papírokkal, de most már egyenesen Rákosi Mátyás színe elé. Fel is jutottunk a Parlamentbe, abban is egy nagy szobába, mely közös titkársága volt Rákosinak és Szakasitsnak. Innen nyílt egyik oldalon Rákosi szobája, másik oldalon Szakasits szobája. Rákosi nem volt ott, titkárja azonban készségesen fogadott bennünket és közölte velünk, hogy előjegyzett bennünket egy kihallgatásra, melyre "két hét múlva kerülhet sor, amikor is Rákosi elvtárs Ajkacsingervölgyön tart választási beszédet és utána más küldöttségekkel együtt az elvtársakat is fogadja majd." (Tudni kell, hogy ez az 1947-es választások előtti időszakban volt, amikor is még több párt indulhatott a választásokon.) Hát mi elmentünk Ajkacsingervölgyre (addig azt sem tudtam, hogy ez a falu létezik!) és a programpeszéd után valóban ott álltunk Rákosi Mátyás előtt egy kb. 3x4 méteres kis szobában, Rákosi egy sarokra állított kis íróasztal mögött állt, két oldalán titkárok(?) "hada".- Végighallgatott bennünket, egyik titkárjával jegyeztetett, majd távoztunk, és ifj. Czeke Gusztáv két hét múlva itthon volt! * * * Sötét árnyként telepedett a megyére 1948. őszén egy személy, aki a dolgozók legfőbb érdekvédelmi szervezetének, a Szakszervezetek Megyei Tanácsának (SZMT) titkáraként került (akkor senki sem tudta honnan) ide és terrorizálta - bátran mondhatom a számtalan tudomásunkra jutott és tapasztalt példa alapján - rettegésben tartotta az embereket. Görbe Jánosnak hívták ezt a szadista kéjencet. Szadista volt a szó legteljesebb értelmében és kéjenc, mert kaján, gúnyos vigyorral "élvezte" az ezért, vagy azért elébe kerültek kiszolgáltatottságát. Szadista mivoltára jellemzésül talán elegendő elmondanom azt, hogy "szokása" volt éjnek idején a gyárban megjelenni. Ilyenkor az ügyeletes tűzoltók égőkét, vágy az éjjeli őrt "ugrasztotta" a főmérnökért, a munkaügyi osztvezetőért, a tervósztvezetőért, meg a főtechnológusért. Amikor álmainkból felrisztva megjelentünk* á leglehetetlenebb adatokat kérte tőlünk, persze azonnal, miközben kajánul mentegetőzve "elvtársak nem nekem kell, a párt kéri ezeket az adatokat" jelszóval otthagyott ben* nünket sokszor kétségek között, hogy ugyan honnan vegyük elő, és pláne sürgősen az éppen kért adatokat. Igen, ott hagyott bennünket, miközben ő bement az üzembe, ahol vagy a szövők között próbált "adatokat" szerezni, vagy a csévélőben szórakoztatta az asszonyokat és a lányokat viccekkel, nem egyszer a legdrasztikusabbakkal. Egyik délutánon együtt dolgoztam valamin Wilheim Béla főmérnökkél az ő irodájában, amikor váratlanul megjelent Görbe János. "Csak erre jártam"- kezdte és egy ideig szinte közömbös dolgokról beszélgettünk. Aztán megkérdezte, hogy 'vannak-e újabb fajta szöveteink, kérne belőlük mintát. Wilheim és én magára hagyva Görbét kimentünk a MEO-ba és levágtunk a legújabbakból néhány mintadarabot. Görbe 73