Vasi honismereti és helytörténeti közlemények 1990. (Szombathely, 1990)

ADATTÁR - Pálffy József: Velem község krónikája 1944 és 1945-ben

PÁLFFY JÓZSEF VELEM KOZSEG KRÓNIKÁJA 1944 és 1945-ben Velem községet kb. az 1910-es évektől kezdve kezdték idegenforgalom szempontjából emlegetni. Mivel az itteni levegő hatására sokan meggyógyultak, ennek gyorsan híre ment az országban. Hamarosan szervezetten kezdtek a vendéglátással foglalkozni. A fejlődés mégis csak a 30-as években indult meg. Ekkor készítették az első prospektust is. A 30-as években kezdték az első üdülőket is építeni, a Kossuth utcában. A falusi gazdákhoz évente tértek vissza a régi vendégek, akik szinte családtagnak számítottak. így élte csendes megszokott életét a falu békés lakossága, akik még a háború vérzivatarából is csak annyit tudtak, hogy majdnem minden családból behívtak valakit katonának. Újság csak egy-két példány járt a faluba, rádiója pedig mindössze 3 családnak volt. Ez a kis békés közösség soha nem gondolta, hogy a faluja egyszer "fővárosi" szerepet fog betölteni. Talán a 600-700 m. magas hegyek közt a légitámadások elől elrejtett falu, vagy az osztrák határ közelsége miatt került sor a nyilas vezetőség elhelyezésére a falunkban, nem tudom, de az is lehet, hogy mindkét szempont alkalmassá tette számukra. 1944 első felében megjelent egy titokzatos ember a faluban. Szobákat keresett és kötött le családtagjai és rokonsága számára, majd pár nap múlva el is utazott. Az 1944 évben, de különösen annak második felében, nehéz napokat élt át a község lakossága. Ezekről a napokról akarok egyet-mást elmondani, mint közvetlen szemlélő. Az 1944 április 3-i bombatámadás után sokan elhagyták Budapestet és vidéken telepedtek le. Jöttek Velembe is félénk emberek, kiknek idegzete nem bírta ki a robbanásokat, jöttek gyermeküket féltő családanyák, jöttek kibombázottak és olyanok, akiknek lakóhelyét elfoglalták, szétrombolták: de október végén jöttek félelemből, kalandvágyból pipes dámák is. Ezek pompás luxusautón érkeztek, mint Dunkelné a GYOSZ.elnökének felesége és hasonszőrűek. Augusztus közepe táján megérkezett ide újból a régi ismeretlen úr, de most már mint Endre László belügyi államtitkár. Szűkebb körben mindjárt bevezetőül előadta, hogy megvállik állásától. Keveset beszélt, inkább kérdezett, érdeklődött: jövetelének céljáról meglehetősen burkoltan mindössze annyit árult el, hogy "Velemből egy második Szegedet akarnak csinálni." Nagyon érdeklődött még az iránt, hogy messze van-e innen az osztrák határ s megérkezése napját követő napon kocsiba ült és maga is végigjárta a határhoz vezető utat. Itt az Isten háta mögötti faluban nem tudtuk mi történik fennt a központban s főleg mi a színfalakon túl. Az ő egész viselkedése azt a benyomást keltette bennünk, hogy Endre László menekülésre készül. Nem sokkal Endre László megérkezése után megérkezett családja is: atyja, édesanyja, nővérei, férjeikkel, gyermekeikkel, azok testvére, s egyéb atyafisága: jöttek kocsisok, gazdák, béresek, sőt két Pálos szerzetes is Szentkútról. Megrakott szekerekkel jöttek, hoztak lovakat, teheneketegész kis gulyát- még traktorokat is, s a nagyszámú család elfoglalta a faluban kapható összes szobákat. Endre László Kovács Gézáéknál lakott, a velemiekkel keveset érintkezett: ellenben hozzá nap-nap után érkeztek autón, többnyire éjszaka, akik azután hajnalban eltávoztak. Kik, mik voltak nem tudni. Ő maga is sokszor eltávozott autón, 64