Vasi honismereti és helytörténeti közlemények 1990. (Szombathely, 1990)

MŰHELY - Schreiner Vilmosné: Hűség a szülővároshoz. Portré Hodászi Edéről

közé. Ezért is vállalta a HNF megalakulásakor a járási bizottság elnöki tisztét. A megbízatás jó alkalom volt a környék megismerésére. Falvak életét, problémáit, gondját-baját közelebbről látta. Találkozott a gimnáziumi tanulók szüleivel, a bejáró tanulók életkörülményeit alaposabban megismerte és tapasztalatait közvetítette a tanárok felé. Évtizedekig tagja volt a Járási Tanácsnak és a VB-nek. Ma is elérzéke­nyülve gondol vissza arra a pillanatra, amikor Gasztony községbe bevezették a vil­lanyvilágítást és mint a község járási tanácstagja az ünnepélyes pillanat részese volt. A haza, a szűkebb haza szeretete Szentgotthárdhoz és a gimnáziumhoz való kötődés egész életét végig kisérte. Évtizedek óta tagja a HNF városi honismereti bizottságának. Szentgotthárd helytörténeti, művelődéstörténeti tanulmánykötet el­indításának egyik kezdeményezője volt, amely 1983-ban a település 800 éves évfordu­lójára a várossá avatás évében jelent meg. A könyvben feldolgozta Szentgotthárd iskolái és az óvodák létrejöttének körülményeit, fejlődésüknek adatait. Szeretettel emlékezett meg, és nagy elismeréssel szólt a Szentgotthárd tanulmánykötet szerkesz­tőiről, Dr. Kuntár Lajosról, úgy is mint régi iskolatársról, Dr. Szabó Lászlóról, aki mint gimnáziumi igazgató folytatta Ede bácsi munkáját. Büszkén számoltuk össze közösen, hogy a tanulmánykötet írói közül a szentgotthárdi gimnázium tanulója volt négy szerző: Dr. Kránitz József, Dr. Kovacsics József, Dr. Kuntár Lajos és Hodászi Ede. Hodászi Ede tagja a Városi Tanács által újra megjelentetett "Szentgotthárd" című újság szerkesztőbizottságának. Főleg a múlt eseményeit publikálja. Legutóbb az első posta és távírda létesítéséről olvashattunk. Nagy várakozással várjuk a régmúlt egy­egy eseményének felelevenítését Minden érdekli. A gimnázium minden rendezvényére - ha egészsége engedi ­eljön. Legutóbb a Vörösmarty-napra, ahol a gimnázium mai diákjainak beszelt a régi diákéletről. Szervezi, koordinálja az öregdiákok érettségi találkozóját. Vezeti a talál­kozók osztályfőnöki óráit. Anyakönyv és tabló nélkül is tudja az osztály névsorát. Memóriája csodálatra méltó. Az itt leélt évtizedek annyi ismeretettel, tapasztalattal látták el, hogy - saját szavaival élve -" lábon járó irattár" is lehetne. A város vezetői, lakói a gimnázium jelenlegi igazgatója sokszor megkeresik, hogy a régmúlt esemé­nyeiben, személyek hovatartozásában Ede bácsitól segítséget kapjanak. Családi háttér A lelkes és lelkiismeretes munka elvégzésében támogatta őt a nyugodt családi kör­nyezet. Pozitív életutat el sem lehet képzelni kiegyensúlyozott családi háttér nélkül. Ede bácsi és kedves felesége Kató néni csodálatos egyetértésben, nyugodt nyugdíjas éveit tölti. Kató néni tanítónőként dolgozott és biztosította a nyugalmat, a család melegét. Három gyermeket neveltek nagy-nagy szeretetben. Katalin matematika-fizi­ka szakos tanárnő, Szombathelyen tanít, két fiú édesanyja. Férje az Autófelügyelet igazgatója. Ede gépészmérnöki diplomát szerzett, majd műszaki tanári végzettséget is. A Vépi Szakmunkásképző Intézetben a gyakorlati oktatás irányítója. Egy kislány édesapja, felesége asszisztensnő. Gábor szintén gépészmérnök, az őrségi MTSZ mér­nöke, két kislány édesapja, felesége az óvoda vezető óvónője. Á három család, az öt unoka nagy szeretettel veszi körül a nagyszülőket és gyakran látogatják őket Ede bácsi szakmai és társadalmi munkáját több kitüntetéssel ismerték el. Legbüsz­26

Next

/
Thumbnails
Contents