Vasi honismereti és helytörténeti közlemények 1990. (Szombathely, 1990)
MŰHELY - Nagy Zoltán: Az Őrség néprajzi gyűjteményének létrehozója. Bemutatjuk Gellértné Szikszay Editet
NAGY ZOLTÁN AZ ŐRSÉG NÉPRAJZI GYŰJTEMÉNYÉNEK LÉTREHOZÓJA BEMUTATJUK GELLÉRTNÉ SZIKSZAY EDITET Szikszay Editnek nincsen kora. Élettörténete korántsem szokványos, de erről majd önéletírásában olvashatunk, ha lesz ereje befejezni.. Én a néprajzi gyűjtőről, gyűjteményalapítóról szeretnék most írni. 1974 óta ismerem. Egyetemi hallgató koromban vetődtem először Vas megyébe, Bárdosi János felügyelete alatt töltöttem itt kötelező múzeumi gyakorlatomat. Ekkor készült el a magyarszombatfai fazekasház, melynek gyűjtési munkálataiban magam is segédkeztem. Egyik utam alkalmával, mikrobuszunk vezetője jóvoltából kereshettem fel. Szívélyesen fogadott nemcsak Ő hanem férje Gellért Károly szobrászművész is. A háznak különös atmoszférája volt. Szellemi pezsgés hatotta át, benne amolyan vagabundus légkör uralkodott. Itt megbecsült helye volt az idegennek, az élő szó táplálta a házigazdákat és a jövevényeket egyaránt. Leendő hivatásom érdeklődővé tette a ház asszonyát, azon nyomban megmutatta büszkeségét, Őriszentpéter Néprajzi Gyűjteményét. Lesújtott fölénye, ahogy a tárgyak között mozgott, pedig édesapámtól én is tanulhattam egret s mást kora gyermekkoromtól fogva. Szégyelltem, egy kérdésére nem tudtam válaszolni. Nem ismertem az itteni edényeken oly gyakori bajelhárító jelet, az Andráskeresztet, amivel Ő megfogott engem. Azóta sokszor felmerül bennem az a kérdés, vajon nélküle kötődnék-e Vas megyéhez úgy, mint ahogy ma vallom ezt? - Ekkor azonban még nem tudhattam, hogy néhány év után éppen én fogom az általa gyűjtött szellemi és tárgyi emlékeket gondozni, gyötrő munkával darabról-darabra újra beazonosítani, a hiányzó adatokat pótolni. Meg kellett tanulnom azóta, hogy mit jelent egyedül dönteni tárgyak sorsa felett, segítők nélkül mostoha körülmények között tevékenykedni, a jövő nemzedék számára múltunkból megőrizni azt, amit a kor enyészetnek szánt, megsemmisítésre ítéltetett. Ezt a küzdelmet látom én a helyi gyűjtemények megteremtésének hátterében, közvetve a gyűjtők egyéni sorsában is. Őriszentpétert is elérte a kor szelleme a hatvanas évek elején. Más településhez hasonlóan itt is virágzott a "műtárgykereskedelem" melynek megakadályozására, a falusi értékek elhurcolása, kiárusítása ellen lépett fel a helyi jószándék egy-egy tanító, 18