Vasi honismereti és helytörténeti közlemények 1990. (Szombathely, 1990)

ESEMÉNYEK - Tóth Péter: Egyletek, egyesületek, társulatok Vas megyében a XDC-XX. században. Vas megyei Levéltári Nap VII

eddigi előadásokból megismert egyesület-típusokat mutatták be konkrét példák alapján. Sorukat Bircher Erzsébet soproni történész-muzeológusnak A Vas-Soproni Szederegyelet /1841-1847/ című, szellemes és elegáns előadása nyitotta meg, amely egy "kvázi-egyesülettel" ismertette meg a hallgatóságot: amikor tudniillik egy személyiség - a szervező Széchenyi István - meghatározó egyénisége a reális gazdasági lehetőségek szinte teljes hiányában is működtetni tudott egy éppen gazdasági céllal létrehozott egyesületet. Tilcsik György levéltárigazgató. A "Városszépítő Bizottmány" intézménye Szombathelyen 1867 előtt című előadásában érdekes feladatra vállalkozott: egy olyan választmány több évtizedes működéséről adott képet, amely - bár más alapon szerveződött - indokoltan tekinthető a későbbi városszépítő egyesület elődjének. Az elhangzottak érzékletesen bemutatták, hogy a társadalmi fejlődés különböző állapotában milyen intézmények és milyen eszközökkel valósítottak meg egy azonos célt: jelen esetben a méltó emberi környezet kialakítását, amelyre napjainkban talán nagyobb szükség van, mint bármikor. Rácskay Jenő előadása, amelynek címe A bankok és pénzintézetek egyesületpártoló tevékenysége a dualizmus kori Vas megyében volt, más aspektusból közelítette meg az egyesületek kérdését: annak okait elemezte, hogy milyen megfontolások indították a pénzintézeteket az egyesületek anyagi támogatására. Végső következtetésével - amely szerint az egyesületeken keresztül a társadalmi önszerveződés polgári modelljének megerősödését segítették támogatásukkal a bankok - feltétlenül egyet kell értenünk, valamint azzal is, hogy a bemutatott rendszer korunk számára is példa értékű. Mayer László levéltárosnak a Vasmegyei Régészeti Egylet működése /1872-1900/ címen elhangzott előadása ismét a dualizmus korának egyik jellegzetes egyesület-típusát mutatta be: egy olyan egyesület, amelyet tudománmyos illetve kulturális-közművelődési célok hívtak életre. Az egylet létrejötte és közel harminc évig tartó működése egyértelműen bizonyítja, hogy a polgári fellendülés időszakában milyen jelentős társadalomszervező erővé válhatott a tudomány és a kultúra iránti érdeklődés, amelynek eredményeképpen később mindenütt létrejöttek a múzeum-egyesületek, ilyen módon is igazolva a történelem közösséget összetartó erejét. A szakmai csoportosulások egyik jellemző típusának: egy községi ipartestületnek a bemutatására vállalkozott Kondicsné Kovács Éva Az ipartársulatok és ipartestületek kialakulása Körmenden /1873-1900/című előadásában. Az előadás szemléletesen bizonyította ennek az egyesület-típusnak kettős feladatát: egyrészt, hogy fontos szerepet játszott az érdekvédelemben, másrészt pedig, hogy a szakképzettség elismertetése, illetve a szakmai színvonal megőrzése érdekében küzdött. E kettős cél megvalósításának volt köszönhető, hogy a kézműipar a II. világháború végéig virágzott Magyarországon. Protestáns, egyesületi élet Szombathelyen a két világháború között című előadásában Wirt Zsuzsanna egy olyan társadalmi réteg önszervezésének bemutatására vállalkozott, amely tipikus kisebbségi helyzetben volt, ugyanakkor "anyaszervezete", a protestáns egyház tulajdonképpen azonos elvek szerint szerveződött, mint az egyesületek. Az előadó külön is hangsúlyozta az embereknek a bensőséges kapcsolatok iránti igényét, amelyet talán az ilyen típusú közösségek elégítettek ki a legjobban. Feiszt György levéltárosnak a Szombathelyi Képtárépítő Egyesület című előadása valódi telitalálat volt: az élőadó a lehető legegyszerűbb eszközökkel, a tényeK puszta 160