Vasi honismereti és helytörténeti közlemények 1990. (Szombathely, 1990)

IN MEMORIAM - Kovács Jenő: Búcsúzunk a "Cser krónikásá"-tól. Dr. Horváth István 1909-1990

IN MEMÓRIÁM BÚCSÚZUNK A "CSER KRÓNIKÁSÁÉTÓL! Dr. HORVÁTH ISTVÁN 1909-1990 •mmmmmmmmmmmmmmmmmM A Vasi Honismereti Közlemények 1989/1. számában Dr. Horváth Istvánt, a "Cser Krónikását" mint kiváló helytörténészt, néprajzi - és nyelvjárási gyűjtőt, Kemenesalja népének nagy barátját mutattuk be, 80 éves korában. Dr. Horváth István tb. kanonok, Kenyéri nyugalmazott plébánosa, 1990. március 18-án befejezte földi életét. Éveken át ágyban fekvő betegként Isten akaratában megnyugodva készült a nagy útra. Egyházának hű papjaként volt hitoktató, segédlelkész, plébános, kerületi esperes, híveinek pásztora, tanítója, népének megfigyelője, szokásainak leírója, igazi krónikása. Múlt évi írásunkban ezekről megemlékeztünk röviden. Részletes felmérésük, értékelésük és a nevelésben való felhasználásuk a jövő feladata, hiszen a Cser múltjából senki nem gyűjtött össze annyi értéket, mint ő. Ahogy ő mondta, ha baleset nem éri és annak következménye nem köti lakásához, akkor talán nem is rendezte volna sorokba adatait. A kor, amelyben élt sokszor megnehezítette munkáját, sőt a kiadásra előkészített monográfia /Kenyéri-Kecskéd községek története 1945-ig/el is kallódott. A kenyéri termelőszövetkezet kérésére írta ezt a munkát 684 oldalon. A Termelőszövetkezet 40 ezer forintot biztosított a kiadás költségeire. Az író előadása szerint az akkori celldömölki tanácselnök kérte el munkájának egy példányát azzal, hogy lektoráltatják. Vajon hol lehet a kézírat? A szellemi néprajz mellett érdekelte a tárgyi is. Használati tárgyakat, a földből előkerülő kortörténeti dokumentumokat is gyűjtögetett. Azt szerette volna, hogy Kenyérinek legyen helytörténeti gyűjteménye, de ezek az emlékek, amint maga írja: "nincsenek Kenyériben, hanem a budapesti Nemzeti Múzeum raktárában, a szombathelyi Savaria Múzeumban és .. a celldömölki járási tanácselnöknél vannak, aki 1961-ben vitte el a kenyéri plébániáról."

1 A község és a termelőszövetkezet akkori vezetői talán többet tudnak a fentiek sorsáról. Nekik kellene megkeresni a monográfiát és az esetleg magánkézben lévő kortörténeti és néprajzi régiségeket. Dr. Horváth István emlékének megőrzését ezek elősegítenék. A falutörténet megjelentetése pedig nem csak a szerzőre való emlékezés lenne, hanem gazdagodna vele a község, a megye helytörténete is. Kevés község büszkélkedhetik ilyen értékes községtörténettel, mint Kenyéri-Kecskéd. Az ilyen mű a múltat a jelenhez köti és a jövőbe mutat, hogy hogyan kell megbecsülni történelmünk folyamatosságát, mert a szakaszosan és szaggatottan tanított történelem hamis valóság. A helytörténet nem provincializmus, hanem a honismeretnek első lépcsője. 147