Vasi honismereti és helytörténeti közlemények 1989. (Szombathely, 1989)

1. szám - KÖNYVESPOLC - V. Molnár Zoltán: Vasi életrajzi bibliográfiák XXI—XXII.

valamint az itt korábban található üzletek, műhelyek megjelölése, sok és nagy munkát igényelt. Értékes része a könyvnek az 1984-es évből való kisiparos címtár, melyet iparáganként külön tartalmaz a könyv. A végső összegezésből azt is megtudjuk, hogy Körmenden 1945-ben 317 iparos dolgozott, 1985-ben mindössze 177 fő, melyből 80 főfoglalkozásban, 63 mellékfoglalkozásban és 34 nyugdíj mellett gyakorolja iparát. Ez bizony nagy visszaesés a múlthoz képest. Komjáthy Kálmán hatalmas munkát végzett e könyv megírásával, a rengeteg kifejező és jól használható fotó elkészítésével. Köszönet az értékes és áldozatos munkáért! Kijár a köszönetből a Hazafias Népfront Honismereti Bizottságának a pályázat kiírásáért és annak sokoldalú támogatásáért. Ugyanígy a KIOSZ megyei Titkárságának a pályázatért és anyagi támogatásért. Körmend Város Tanácsa V. B. nemes és értékes ügyet karolt fel, amikor a könyv megjelenését anyagiakkal is támogatta. CSISZÁR KÁROLY VASI ÉLETRAJZI BIBLIOGRÁFIÁK XXI-XXII. Csak az tudja igazából értékelni azt a körülményt, hogy a „Vasi életrajzi bibliográfiák" 1974-ben indult sorozatának immáron a 22. kötetét veheti kézbe, aki ismeri a hazai bibliográfiák ügyének rendezetlenségét és esetlegességét. Az 1988-ban megjelent kötetek a dicséretes vállalkozáson belül annak is bizonyítékai, hogy egy megye, egy földrajzilag jól elhatárolható tájegység, milyen sok szállal kapcsolódik a magyar kultúrához, a magyar tudományhoz. A történelem során többször megváltozott közigazgatási terület jeles személyiségeiről készült életút-feltárások gondozója a Berzsenyi Dániel Megyei Könyvtár. A potenciális tanulmányok „építőanyagainak" összegyűjtésére Katona Istvánné, illetve Mayer László vállalkozott. A kiadó pedig azt bizonyította, hogy az ún. „nehéz körülmények" közt is partnere a bibliográfiai szolgáltatást igénybevevőknek. A sorozat 21. füzete a tájegység első jelentős költőnőjének, Dukai Takách Juditnak az életét és munkásságát tárja fel. Az évfordulóhoz képest kissé megkésett a bibliográfia, hisz 1986 áprilisában volt 150 éve annak, hogy elhunyt a poetrina. Az amúgy is indokolható késés mitsem von le a szándékból. A vállalkozáson van a hangsúly, ugyanis irodalomtörténetünk máig adósa a költőnőnek az őt megillető hellyel. Sajnos, életének is vannak fehér foltjai. A kötet kilenc részre oszlik, ebből ötöt foglal el a jól tagolt bibliográfia. A szokásos szerkesztői bevezetést a kissé hézagos életrajz követi. Különösen a költőnő életének utolsó időszaka vész homályba. Arra, hogy a második házasságra csupán két mondat jut, nehéz elfogadható magyarázatot adni. Az nem lehet mentség, hogy Judit szinte valamennyi életrajzírója így cselekedett. A recenzens — nézzék el neki ezt a szubjektivitást — egyáltalán nem veszi jónéven a 10. lapon található, vele kapcsolatos megjegyzést. Nem veheti, mert — bármilyen hízelgő lenne is — a második házasságból született kislányról nem ő tett először említést. 84