Vasi honismereti és helytörténeti közlemények 1989. (Szombathely, 1989)

1. szám - ADATTÁR - Sill Ferenc: Szily János kánoni vizitációja I. rész

25. A Pitsonta útra dűlőben egy hold, amely két pozsonyi mérő nagyságú ; északról Orbán Ferenc, utódai a szomszédok. 26. A Föl utzai útra düllőben négy hold, amely nyolc pozsonyi mérő nagy­ságú, északról Völgyi György van, délről Róka Imre. 27. A Föl utzai kúton fölül dűlőben két hold, amely négy pozsonyi mérő nagyságú, északról Márkus Imre, délről Gyura János a szomszédja. A Kazó-féle szántóföldek összege 73 és egyharmad hold. A nevezett szabad és adóteher alatt lévő szántóföldek művelése Draskovits püspök idejétől kezd­ve a plébános gondja. A plébánia hívőit ettől elidegenítették, a plébános nagy kárára, úgyhogy egészen csekély közmunka kivételétől, amelyet előbb jelzett módon a leányegyházak hívői nyújtanak, a teljes művelés terhét a plébános viseli. Mindent összevetve mintegy száz mérő búza, 70 mérő rozs, 15 mérő zab és 15 mérő árpa terem itt. A plébánia rétjei Három rétje van egymáshoz kapcsolódóan a szőlők alatt, amint az oladi egy­ház felé vezet az út. Közepesen termő évben mintegy öt kocsi széna terem, en­nek értéke egy kocsi után három forint. A rét egyrészét a kámoniak használ­ják, a többit a plébános saját költségén kaszáitatja, gyűjteti és szállíttatja be A Kazó-féle telkekből a következőket tulajdonították el; 1. A Vízköz dűlőben két holdat, amelynek szomszédja Nagy István. 2. A Rohonczi hídon föllül egy holdat. 3. Jó Szerben nevű dűlőben három holdat, ennek szomszédja a Virágos ura­ság. Ezek a telkek fel vannak sorolva Márffy László, a Királyi Tábla esküdt jegyzőjének kiváltság levelében, amint ez nyilvánvalóan kitűnik a Batthyány­Vizitációban közölt irat másolatában. A plébániatelkek közül a szőlőhegy, amelyet Kozma teleknek hívnak, a plébániaházhoz tartozik. Ezt száz évvel ezelőtt úgy jegyezték fel, hogy a szombathelyi lakosok művelték a plébános részére, a plébánosnak járó tized fejében. (Ezt a mezőváros jegyzőkönyve is tanúsítja.) Ha e művelésben új sző­lőt nem telepítenének, vagy a már telepített szőlő művelését elhanyagolnák, ennek következtében ezek a területek a plébánosra szállnának vissza. Az ilyen hanyagokat a jegyzőkönyv kifejezetten elmarasztalja, amint ezt a Batthyány­Vizitáció is teszi. Ha mindezek ellenére a földterület használói a telkek után sem bortizedet, sem az adót nem akarnák megfizetni, és a telkekről sem mondanak le, a plé­bános az ő mentségére, utolsó megoldásként az érintett földterület visszakö­veteléséhez folyamodjék. Szinczendorf bíboros úr az ő vizitációja alkalmával — ahogy ez a jegyző­könyvből kitűnik — a mezőváros vezetőségét figyelmeztette, hogy a nevezett szerződést teljesítsék. Ezt ugyan megígérték, de az ígéret mind ez idáig ered­ménytelen maradt. Végül a Batthyány féle vizitáció idején a plébános nyilatkozata szerint a plébániai erdők közül a Luther Erdejének nevezettet a mezőváros kisajátítot­ta. Hogy mikor és milyen címen foglalta le, ezt nem tudni. Az viszont tény, hogy plébániai erdő volt, amint ez a Nagy győri kanonok vizitációjának pa­ragrafusában az alábbi módon kifejezésre jut: „A szántóföldek. Ezekből az er­dőkből kettőt, főleg a belső és külső Császtót és Luther Erdejét a jelenlegi plé­bános nagyon megritkította. A fákat talán a plébániaház építkezéséhez hasz­nálta fel, aztán szokásos módon a tüzeléshez, nemcsak a plébániaházban, ha­66

Next

/
Thumbnails
Contents