Vasi honismereti és helytörténeti közlemények 1989. (Szombathely, 1989)

1. szám - MŰHELY - Kovács Jenő: A Cser krónikása. Dr. Horváth Istvánról és munkásságáról

KOVÁCS JENŐ A CSER KRÓNIKÁSA. DR. HORVÁTH ISTVÁNRÓL ÉS MUNKÁSSÁGÁRÓL A Vasi Honismereti Közlemények 1988/1. számában a Vas megyei néprajzi és honismereti gyűjtőpályázat 25 évi eredményének értékelésében ez olvasható: „Kötelességünknek érezzük, hogy a legjobb teljesítményt nyújtók nevét felidézzük kulturális közéletünk és a szaktudományok elismerését és tiszteletét tolmácsolva."

1 A felsoroltak közt találjuk dr. Horváth István nevét is. Öt köszöntjük e sorokkal, mint a vasi honismereti mozgalom szorgalmas munkását, abban a reményben, hogy születésnapjának 80. évfordulóján 1989. május 16-án már el is jutnak hozzá e sorok. Budapesten született és a Pázmány Péter Tudományegyetem Hittudományi Karán végzett, ugyanott teológiai doktorátust szerzett. Munkásságának színteréül a Szombathelyi Egyházmegyét választotta. Vasi hívei gyorsan befogadták, amint ő is szívébe zárta Kemenesalja népét. Írásaiban megörökítette a táj múltját és szokásait. Vallomása őszinte: „Régóta ez már az én igazi otthonom, környezetem, a mindig szép Kemenesalja. S ezek az őszinte emberek, akiket szívem szerint szeretnék munkáimban felmutatni."

2 Széleskörű tudása, a latin és német nyelvismerete erre alkalmassá tette őt. „Persze mindehhez először nekem is tanulnom kellett. Belekóstoltam a néprajz tudományába, a régészetbe, a nyelvismeretbe, ismerkedtem a zenével."

1 1988. szeptember 6-án látogattuk meg őt Kenyéri községben, a faluszéli Táncsics M. utcában, ahol gondozójának, Kronberger Ilonának egyszerű falusi házában ágyban fekve találtuk. Elnézést kértünk tőle, hogy pihenőjét megzavartuk, de hasonlóképpen mentegetőzött mondván, hogy ez kényszerű pihenő, részben autóbalesete, részben kisebbfokú agyvérzése miatt. Még 1968-ban, amikor Püspökmolnáriban volt plébánoshelyettes egy beteg asszonyt vitt haza a kórházból autójával és egy kanyarban részeg kerékpáros került eléje. Hogy mentse annak életét, ki akarta kerülni, de a szembejövő autóbusz elütötte őt. Utasának nem lett baja, ő azonban medencecsont törést szenvedett. A csontok rosszul forrtak össze, ezért bicegő és fájdalmas a járása. A későbbi kisebbfokú agyvérzéséből sem gyógyult ki teljesen. „Ezért nyomom az ágyat sokszor napközben is," — mondotta. Állapotának megfelelően úgy kérdezgettem, hogy neki szinte csak igennel, vagy nemmel kelljen válaszolnia. Előzőleg tájékozódtam élete és munkássága részleteiről. Ha valamire nem tudott válaszolni, akkor jobb kezével homlokára mutatott jelezvén, hogy a szavak nem jutnak az eszébe, így aztán 8—10 percnyi beszélgetés után el is búcsúztunk tőle. De egyúttal átadtuk a Vasi Honismereti Közlemények szerkesztőbizottságának és ol29