Vasi honismereti és helytörténeti közlemények 1989. (Szombathely, 1989)

1. szám - Szilágyi István: Géfin Gyulára emlékezünk 100. születésnapja alkalmából

Első műtörténeti munkája a püspöki palota s a székesegyház leírása és műkincseinek jegyzéke Szombathelyről (Szhely, 1930.). Ezt követte a szombathelyi székesegyház ismertetése (Szhely, 1942.), majd tudományos igényű feldolgozása, Ä szombathelyi székesegyház (Szhely, 1943.). Második kiadása 1946ban jelent meg, amelyben a pusztulás szomorú képén túl már a helyreállítás lehetséges kereteit is felvázolta. A régészet felé fordulását egy véletlennek köszönhette. Amikor 1938 januárjában a szeminárium bővítése során a mai Romkert emlékeire bukkantak, azonnal leállíttatta az építkezést, módosíttatta a terveket, s ettől kezdve legfőbb mozgatója volt az itteni ásatásoknak, amelyeknek szakavatott végrehajtására Járdányi Paulo vies Istvánt nyerte meg. A nagy munkát több helyen ismertette (A szemináriumi és a püspökkerti ásatások. = A Szombathelyi Szt. Domonkosrendi R. kat. Polgári Leányiskola évkönyve az 1939—40. iskolai évről; A földalatti Szombathely. = Képes Vasárnap, 1944. ápr. 4.). Régészeti működését a hazai és a külföldi szakkörök is elismerték (Vasvármegye, 1942 márc. 8.) és ezért kapta meg 1964-ben a Magyar Régészeti, Művészettörténeti és Éremtani Társulat Rómer Flórisról elnevezett érmét és oklevelét is. önálló tanulmányt írt a szombathelyi középkori várról (Dunántúli Szemle, 1941.), az ásatások történetét pedig egy évtized múlva külön dolgozatban foglalta össze (Szhely, 1954. kézirat a Berzsenyi Könyvtárban). Külön meg kell emlékeznünk a Vasi (Dunántúli) Szemléről. Szervezését Bendefy-Benda László indította el 1932-ben, majd Pá vei Ágoston lett a főszerkesztő. Velük együtt munkálkodott Géfin Gyula is. Szerkesztőbizottsági tag, a VII. évfolyamtól kezdve pedig Vas megyei társszerkesztő. Neki is köszönhető, hogy a haladó szellemű lap mindenütt elismerést vívott ki. Az időközben felgyülemlett hatalmas és méltán nagyobb nyilvánosságot kívánó anyag publikálására újabb, megfelelő lehetőséget keresett. Elindította és szerkesztette az Acta Savariensia sorozatot, amelynek 1948-ig öt kötete jelent meg. A több évtizedes, széles körű kutató munka szintézisének tekinthetjük a Magyar műemlékek sorozatban 1961-ben megjelent Szombathely című könyvet, amelyben Kádár Zoltán az ókor, Horváth Tibor Antal a középkor, Géfin Gyula az újabb kor történetét és a város műemlékeinek ismertetését írta. Bár felfogását erős kritika érte, a feldolgozott anyag nagysága és összefüggő ismertetése tekintetében előzmények nélkül való. Az eddigiekben csupán legfontosabb műveit tekintettük át. De szükséges, hogy tevékenysége tudományos igényű feldolgozására is sor kerüljön, amely kisebb közleményeit is számbaveszi. Cikkeket írt a Katolikus Lexikonba, az '"Egyházi Lapokba (Memoria aboliate Societatis Jesu, 1931. nov.), az Irodalomtörténeti Közleményekbe (Batsányi és Bitnicz levelezése

; 1932. I. f.; Bessenyei S. levele Szilyhez 1932. IL f.), a Győri Szemlébe (Szily János és Molnár J. levele. 3 1932. 4—6; Kisfaludy Sándor kiadatlan levelei, 1933.) és a Soproni Szemlébe (Adalékok Sopron Művészettörténetéhez, 1941.). Irodalomtörténeti kutatásainak kedvelt alakja volt Faludi Ferenc, akiről értekezése 1942-ben jelent meg, s akire élete későbbi szakaszában is visszatért (Ismeretlen adatok Faludi Ferenc életéből. = Irodalomtörténeti Közlemények 1970. 3. sz.). Külön is sokat foglalkozott a püspökség nagy építkezéseinek két vezéralakjával, Szily Jánossal (A városépítő püspök. == Irottkő, 1943. febr; Szily János jellemrajza. In: Fehér Károly: Szombathely (1777—1927)., Hefele Menyhérttel és műveivel. (A szombathelyi székesegyház építőmesterének sírja = Vas2