Vasi honismereti és helytörténeti közlemények 1989. (Szombathely, 1989)

1. szám - MŰHELY - Pethő Gyula: Vasi honismeretünk kiemelkedő munkása. Portrévázlat dr. Kuntár Lajosról

lődéstörténet széles ívű, tartalmas produktumait tette — és teszi — le az olvasó, a jövő emberének asztalára. Beszélgetéseink során többször szóba került a történelem, a haza, a szülőföld megismertetésének a módja, a leírás, a megfogalmazás lehetőségeinek változatossága. Szükséges-e pl. a kevesek számára érthető szaknyelv ahhoz, hogy a téma tudományos értékű legyen, avagy lehet-e, szabad-e közérthetően, olvasmányosan — de tudományos hitelességgel — is írni? Csendes mosoly kíséretében jegyezte meg: reméli, erre a kérdésre munkásságának java már választ adott. Valóban nincs szükség „elvi" megerősítésre, hiszen tevékenysége a bizonyíték arra, hogy a történettudomány nem önmagáért (a beavatottakért) való stúdium, hanem arra kell szolgáljon, hogy általa ezrek és tízezrek ismerjék meg múltjukat, múltunkat, természetesen történeti hűséggel, igényesen. A néhai jóbarát és kolléga, Rózsa Béla írta róla 1980-ban, hogy az irodalmi lexikon „művelődéstörténésznek mondja, a nyomdászok hozzáértő könyvtervezőként és szerkesztőként becsülik, mások számára három kötet népmesegyűjtése a számontartandó érték..."* Hozzáteszem: etnográfus és vasi honismeretünk egyik kiemelkedő személyisége, nesztora; a múlt kitűnő ismerője, nemzedékek kutatásra nevelője, útbaigazítója is egyúttal. Aki idén 75 éves! Köszöntöm — köszöntjük — öt tisztelettel, újabb éveket, jó egészséget kívánva, sok új tanulmányt várva, tapasztalataira, tudására, tréfás-dorgáló megjegyzéseire sokáig számítva, barátai, kollégái, tanítványai és olvasói nevében. * A cikket forrásként is használtam. Könyvtáros, 12. sz. 724. p. 23