Vasi honismereti és helytörténeti közlemények 1989. (Szombathely, 1989)

2. szám - ESEMÉNYEK, HÍREK - Bircher Erzsébet: VI. Vas megyei Levéltári Nap

ESEMÉNYEK, HÍREK VI. VAS MEGYEI LEVÉLTÁRI NAP Az objektivizmus bűvöletében élő histográfia az elmúlt évtizedekben nem mutatott — mutathatott — nagy érdeklődést az emberi szubjektumnak, mint történelemformáló erőnek a kutatására, bemutatására. Az a szerep, amelybe a nagy történelmi mozgásokat sematizáló elmélet kényszerítette a mindenkori események résztvevőit nem volt több, mint hogy statisztaként az osztályharcos buzgalomhoz szükséges tömegeket biztosítsák. Néhány, az uralkodó ideológia szempontjai alapján kiválogatott, s ezen szempontok szerint artikulált életművön kívül alig születtek biográfiák történetírásunkban. A ma már megfogalmazható hiányt pótlandó az elmúlt években egyre nagyobb érdeklődés tapasztalható abba az irányba, hogy az egyénnek a történelemben betöltött funkcióját megismerhessük. Az eredmény: jó néhány, országos jelentőségű, reprezentatív életmű tanulmányokban, könyvekben megjelent elemzése. A történelem azonban legfrappánsabban a lokalitásban ragadható meg, s ez tette az ez évi levéltári nap programját a résztvevők számára izgalmassá. Az 1989. április 24-i rendezvény „történelmi arcéleket" villantott fel a megye históriájából. A nagyívű válogatás a ,,női nemnek igazi ékessége és dicsősége": Kanizsay Orsolya életútjának bemutatásától korunk pártfunkcionáriusának csaknem modellértékű életútját befutó Safrankó Emánuelig terjedt. Az előadások sorát az ülésszak elnöke Vörös Károly, az MTA Történettudományi Intézetének tudományos főmunkatársa nyitotta meg. „A személyiség szerepe a történelemben" címmel alapos és áttekintő összefoglalást adott az emberi szubjektumnak, mint történelemformáló erőnek a megismeréséhez, értékeléséhez. Wirth Zsuzsanna Kanizsay Orsolyának (1521—1569?), Nádasdy Tamás hitvesének életét elemezte. A nádorispán feleségének, az ország egyik legnagyobb udvartartását irányító nagyasszonynak a portréjaként egy független, szerepéhez fokozatosan felnövő, személyes autonómiáját élete végéig megőrző ember képét ismerhettük meg. Klasszikus karriertörténetet hallhattunk Bariska Istvántól. Hadik András (1710—1790) sorsa szorosan összekapcsolódott a felvilágosult abszolutizmus Mária Terézia nevével fémjelzett korszakával, a birodalom modernizációs problémáival. A XVIII. században elszenvedett háborús kudarcok következményeként a legelső kormányzati változást a legsebezhetőbb ponton: a katonai adminisztrációban vezették be. A szelekció új módszerei lehetőséget kínáltak a köznemesi származású katonatisztek számára, hogy bekerüljenek a birodalom katonai vezetésébe. A lehetőség Hadik András életművében vált példanélküli sikertörténetté. Bariska István kiemelte Hadiknak azokat a személyes tulajdonságait, politikai, emberi jellemzőit, amelyek hozzásegítették, hogy a birodalom legmagasabb katonai méltóságáig emelkedjék. Szily Jánosnak (1735—1799), az 1777-ben alapított szombathelyi egyházmegye első püspökének személyiségét Sül Ferenc mutatta be. Előadásában ele90