Vasi honismereti és helytörténeti közlemények 1989. (Szombathely, 1989)

2. szám - IN MEMORIAM - Hargitai József: Dr. Simonné dr. Győrfi Zsuzsa emlékezete

Váci-szavalóversenynek, a Kazinczy szépkiejtési versenynek, az iskolai nyelvművelő mozgalomnak, szakfelügyelőként pedig nyelvi táborok és vetélkedők szervezésével szolgálta az anyanyelvi nevelés ügyét. Az irodalmi kultúra színvonalának emelésén fáradozott a TIT megyei irodalmi szakosztályának titkáraként is. 1975. szeptember 15-től kapott a magyar és történelem tantárgyak felügyeletére megbízást. Szakcsoportjukban akkor négyen dolgoztak, így a megye iskoláinak negyed részében ő látta el a történelem-, az irodalom- és anyanyelvoktatás félügyeletét, a tantárgygondozó és szaktanácsadó munkát. Hamar bizonyította, hogy méltó volt a bizalomra. Nemcsak a pedagógusokkal, hanem elsősorban Önmagával szemben volt igényes. A szervezett tanulás és rendszeres vizsgázás mellett permanens önképzéssel növelte általános műveltségét, fejlesztette tudását, gyarapította szakmai ismereteit. Rendszeresen tanulmányozta a szakirodalmat, olvasta — jegyzetelte a tantárgypedagógiai publikációkat, így metodikai téren is tévedhetetlen biztonsággal rendelkezett. A 70-es évek végén, a tantervek bevezetése idején az Országos Pedagógiai Intézetben is félfigyeltek felkészültségére, szakértelmére, s több megbízatás elvállalására is felkérték, hogy gyakorlati szakemberként működjön közre az új feladatok kimunkálásában. A puszta felsorolás is érzékelteti önzetlen feladatvállalását, hozzáértését, tudását. A 6. osztályos irodalomkönyvről írt lektori véleményének jó hasznát vették a korrekció során, de részt vett a 8. osztályos irodalom tankönyv-pályázat bírálatában is. Megbízást kapott a magyar irodalom részletes követélményrendszerének kidolgozására is. Megyénkben ő végezte az új irodalom tantervek nyomonkövető vizsgálatát is. Jutott ideje arra is, hogy bekapcsolódjék a Pedagógus Továbbképző Kabinet által szervezett komplex gyakorlati szemináriumokba: 1972-ben irodalomból végezte az elsőt, 1982-ben oktatástechnikából a másodikat, mindkettőt kiválóan megfelelt eredménnyel. Az utóbbiból nem szakdolgozatot írt, hanem helytörténeti témájú pergőfilmet (!) készített: „Kemenesalja irodalmi hagyományai" címmel. A helytörténet különleges érdeklődési területe volt: felismerte, hogy a nemzeti szintű közösség tiszteletéhez, megbecsüléséhez a kisebb közösségek szeretetén át vezet él az út. Ezt a hitvallását igyekezett népszerűsíteni, elterjeszteni a pedagógusok körében. Híveket toborzott ehhez a munkához. A Történelemtanításhoz írt publikációjában és a Vasi Honismereti Közlemények legutóbbi számában megjelent tanulmányában azt elemezte, hogyan folyik a helytörténet tanítása eredményesen a megye általános iskoláiban. Felügyeleti területét hamar megismerte, ebben segítette jó kapcsolatteremtő készsége: könnyen és eredményesen tudta átadni szakmai és módszertani tapasztalatait pedagógustársainak. Munkaintenzitását a lendületesség, annak végeredményét, minőségét pedig az igényesség, a gondosság jellemezte. A tervszerűséget elsődleges szempontnak tekintette munkájában: figyelembe vette a megyei felügyeleti munkaterv céljait, feladatait, de már kezdettől magabiztosan élt az önállósággal: elsősorban arra törekedett, hogy a pályakezdő, kevesebb gyakorlattal rendelkező pedagógusokat segítse, vagy az eredménytelenség ellen küzdve visszatérő látogatás formájában újabb inspirációkat adjon a kollégáknak. Hamar felismerte, hogy a munkaközösségek megszervezésével nemcsak az ügy, hanem ő maga is csak nyerhet. S valóban: a 70-es években a celldömölki és sárvári térségben olyan színvonalas programokkal működtek irányításával ezek az alkotó közösségek, hogy hírük a megyehatáron túljutott, és messziről is tapasztalatcserékre jöttek hozzájuk. Dinamikus és fárad82