Vasi honismereti és helytörténeti közlemények 1989. (Szombathely, 1989)

2. szám - ADATTÁR - Szabó László: Becézőnevek az Őrségben

SZABÖ LÁSZLÖ BECÉZŐNEVEK AZ ŐRSÉGBEN A jelen közlemény nemrég megvédett doktori értekezésem (Személynevek az Őrségben. Szombathely. 1988. 835 lap) alapján készült. Az őrség semmilyen tekintetben sem egyértelműen egységes tájegység. Az általam vizsgált terület sem a Történelmi-Örséggel, sem annak a Be'lső-örséggel megnövelt területével nem esik egybe. Minthogy névtani kutatásokat végeztem, vizsgálódásaim földrajzi elhatárolása tekintetében azt az egységteremtő tényezőt kellett kiválasztanom, amely a névválasztás és használat vonatkozásában meghatározó lehet. Ez pedig — véleményem szerint — az anyakönyvi-, illetve az államigazgatási körzetek azonossága. így hát 20 községre terjedt ki a figyelmem, amelyek a hegyhátszentjakabi, a pankaszi, az őriszentpéteri és a bajánsenyei anyakönyvi kerülethez tartoznak. A vizsgálódás alá vont helységek tehát: Bajánsenye, Felsőjánosfa, Gödörháza, Hegyhátszentjakab, Ispánk, Kercaszomor, Kerkáskápolna, Kisrákos, Kondorfa, Magyarszombatfa, Nagyrákos, Örimagyarósd, Öriszentpéter, Pankasz, Szaknyér, Szalafő, Szatta, Szőce, Velemér és Viszák. A mindennapi tapasztalatból is tudjuk, hogy nincs olyan név, amely egyetlen változatban élne a beszélt nyelvben. (V. ö.: B. Lőrinczi Éva, Ny. tud. Ért. 33. sz. 24., Hajdú Mihály: Magyar becézőnevek (1770—1970). Ak. Kiadó, Bp. 1974. 38. 1.) A névtudomány azokat a neveket, amelyekben egy adott tövű névváltozatok integrálódnak, különféle szakszókkal illeti, ördög Ferenc alapnévként emlegeti őket. (ördög: Személynév^vizsgálatok, Göcsej és Hetes területek. Ak. Kiadó, Bp. 1973. 80. 1.) Hajdú Mihály pedig teljes névnek nevezi. (Hajdú: Becézőnevek, 39. 1.) A kettőjük közti vita lényege abban ragadható meg, hogy Hajdú az „alapnéven a névnek azt a formáját érti, amelyet elsőként használtak a magyar nyelvben." (Hajdú: 38. 1.), ördög pedig az írrásbeli (elsősorban anyakönyvben) észlelt alakokat. Hajdú a teljes név kritériumaként azt fogalmazza meg, hogy az az anyakönyvben szerepeljen és a lakosság is elfogadja. Kétségkívül az anyakönyvezés gyakorlata, szelleme és a mindenkori lakosság értékítélete közt lehetséges eltérés, de ezt nyomon követni időben és térben szinte lehetetlen. Ezért hát én a szólító neveknek két típusát a következőképpen nevezem meg: — hivatalos nevek (amelyeket az anyakönyvezés tett azzá), — becéző nevek. Ezt a fajta felosztást azért tehetem meg, mert vizsgálódásaim tárgyát csakis az anyakönyvezés óta regisztrált írásbeli nevek és a mai becéző nevek alkotják. Így tehát becéző névnek tekintem az anyakönyvi név változatait. Ilyen értelemben ugyanaz a névváltozat megjelenhet kétféle szerepben, hivatalos névként és becéző névként is. 1. A mai nyelvérzék szerinti becéző alakok közül nem kevés gyakran forfordult elő hivatalos, anyakönyvi alakban. Ezek: 75