Vasi honismereti és helytörténeti közlemények 1989. (Szombathely, 1989)

2. szám - ADATTÁR - Farkas Imre: Népszokások Jánosházán a századforduló körül

Búcsú Október 20-án, Vendelnapkor. E nap a rk. templom, ill. Jánosházán a Vendel-kápolna védőszentjének búcsúja. Erre azonban ma már kevesen gondolnak, amikor búcsúról van szó. Inkább eszem-iszom és mulatozás kapcsolódik e naphoz, ilyenkor a legszegényebb ház is igyekszik tőle telhetően felkészülni, hogy vendégeit méltóképpen fogadhassa. Baromfit hizlal, nagytakarítást végez, 'meszel, söpör, ruhát csináltat. A faluban megjelennek' a különböző vásári sátrak, ahol „búcsúfia" elnevezésű ajándékot szokás venni a gyermekeknek, legények a kedveseiknek. Azután különféle szórakoztató vállalatok (céllövölde, körhinta más-más változatai) és az ezeket kísérő reklámozók zenéjétől, kiabálásától hangos a környék. Nem egy községben (nálunk is előfordul) egy hét múlva ún. kisbúcsút tartanak, amikor vendégek nélkül a helybeliek maguk mulatnak, fogyasztják el a búcsúból megmaradt szeszes italokat, vagy éppen pótolják azt. A búcsú minden esetben a nagyvendéglői, vagy a kultúrházban rendezett táncos mulatsággal fejeződik be. Legényavat ás Valamikor legényavatásra kerülő fiatalok részére külön mulatságot rendeztek. Ide csak a meghívott legények mehettek. Éjfél tájban megkezdődött a „felszentelés", mégpedig a következőképpen: A felavatásra kerülő legényeket sorba vették, s a fenekükre csaptak. Felavatás után viszont az idősebb legények megegyezés szerint fizették az áldomást. Ezzel „tűzkeresztséggel" az ifjak elnyerték a legény-jogot és ezután már az idősebbek is bevették őket a társaságba. 64