Vasi honismereti és helytörténeti közlemények 1989. (Szombathely, 1989)

2. szám - ADATTÁR - Musits Jenő: Ilus néni. Greisinger Ottóné emlékére

Meghozta az anyai szív legnagyobb áldozatát is a hazáért: két fia hősi ha­lált halt a harctéren, a harmadik meg hadirokkantként tért haza. A háborúval járó általános nyomor, elkeseredés jó alapja volt a forrada­lomnak. Az őszirózsás forradalom 1919 márciusára proletárforradalommá fej­lődött. A forradalmak és a nyomor szervezkedésre késztette Szombathely polgár­ságát. A pedagógusok is tömörültek. A polgári leányiskola nevelőtestületét 1919. március 5-én felkereste Vedres László polgári fiúiskolái tanár, aki már a Ma­gyarországi Tanítók Szakszervezete bizalmija volt. Felkérte a nevelőtestületet, hogy lépjen be a szakszervezetbe. Greisingerné 1919. március 18-án lett a szak­szervezet tagja. A forradalmak győzelme, a proletárdiktatúra bevezetése, a Tanácsköztár­saság kikiáltása, az iskolák államosítása, a fakultatív hitoktatás bevezetése, gyö­keres fordulatot hozott az iskolák életébe, tanári tevékenységbe. Vas vármegye direktóriuma az 1769/D. szám alatt felhívta Greisingerné Kerecsényi Ilona tanárnőt, hogy a polgári leányiskola és női kereskedelmi szak­tanfolyam igazgatói teendőit Pálffy Boldizsár igazgatótól vegye át, mert az igazgató idős korára való tekintettel nyugdíjazási eljárás alá kerül. Greisinger­né ismertette a direktórium rendeletét és bejelentette testületének, hogy csupán megbízott igazgató lesz, s az is addig, míg Pálffy Boldizsár nyugdíjaztatási sza­badságon van. Greisingerné felelősségtudattal, lelkiismeretesen, alkotóan, nagy törődéssel végezte a rábízott tanulók nevelését. A forradalom nem elégedett meg ennyivel a közéletiséget vállaló, tettre kész alkotó beállítottságú, közérdekért harcolni akarók és képesek részéről, akik közé Greisingerné is tartozott. A Vasvármegye c. újság már 1919. március 12-i számában tudomására hoz­ta Szombathely polgárságának, hogy a városi iskolaszék Greisinger Ottóné ta­nárt tagjai közé választotta, továbbá, hogy beválasztották a Gyermekvédő Te­lep (menhely) bizottságának tagjai közé is. A polgári leányiskola nevelőtestü­lete pedig szakszervezeti bizalmijának választotta. Beindultak a megyében a pedagógusok átképző tanfolyamai. A hallgatók közt ott találjuk Greisingerné szakszervezeti bizalmit. A megalakuló munkás- és katonatanácsok személyi összetétele döntő je­lentőségű volt. Megbízhatóság, rátermettség, személyi tekintély, aktivitás volt a feltétele annak, hogy valaki a munkástanács tagja legyen. Greisingernét a mun­kásság egyhangúlag választotta be a munkástanácsba. Döntésükben nem csa­latkoztak. Greisingerné nemcsak részt vett a tanácsüléseken, de tevékenyen sze­repelt a napirendek megtárgyalásán. Élt a bírálat, elfogadás, javaslattétel lehe­tőségeivel. A munkáshatalom ennyivel se elégedett meg: a direktórium, a szakszer­vezet javaslatára, a városi művelődési osztályba is beküldte. Olyanokra is égető szükség volt, akik értettek az emberek nyelvén. Agitá­torok, eredményesen agitálok kellettek. Greisingerné meggyőző szónoki készsé­ge révén a népgyűlések szónoka lett. Celldömölkön a következő gondolatokat fej­tette ki: a kisgyermekes anyák szomorú helyzete; a gyermekintézmények fel­állításának szükségessége; a nők egyenjogúságának problémái; a nők szakszer­vezetbe tömörülésének fontossága; a vallás magánügy jellege. A munkáshatalomban a proletárérdekek védelme a bírósági ülnökök fel­adata volt. Ehhez széles látókörű személyekre volt szükség. Greisingerné ta­53

Next

/
Thumbnails
Contents