Vasi honismereti és helytörténeti közlemények 1989. (Szombathely, 1989)

2. szám - MŰHELY - Oszkó Zoltán: Néptanítóként a múzeum szolgálatában. Bemutatjuk Farkas Imre nyugalmazott tanítót

OSZKÖ ZOLTÁN NÉPTANÍTÓKÉNT A MÚZEUM SZOLGÁLATÁBAN BEMUTATJUK FARKAS IMRE NYUGALMAZOTT TANÍTÓT A betűk és sorok meghatározott számának szorí­tásában nehéz bemutatni egy életpályát. Hát még akkor, amikor az elmúlt mozgalmas és nehéz év­tizedek pedagógusát kell méltó módon megrajzolni, olyan emberét, mint Farkas Imre nyugalmazott ta­nító. Bátorságomat erre a bemutatásra abból ve­szem, hogy igaziból munkatársak voltunk, hiszen tanulmányi felügyelő koromban jelen lehettem Farkas Imre élményszámba menő olvasás, számolás óráin. Már akkor bizonyította kivételes képessé­gét a pedagógiában, példát mutatott a gyermek­szeretetben, és láttam, hogy mennyit tanultak tőle fiatalabb munkatársai. így egy picit barátokká is lettünk. Még ma is fülembe csengenek utánozhatatlanul kedves hanghordozású intelmei, amit tanítványai­nak elmondott. Nemcsak betűket, számokat, ismereteket tanított, hanem min­dig kereste és kerestette tanítványaival a dolgok értelmét, gondolkodtatott, emberséget és tisztességet is tanított, nevelt. 1911-ben született Jánosházán. Négyen voltak testvérek. Apja a János­házi Hitelszövetkezet könyvelője volt, aki szerény fizetéséből takarékos, szo­lid életmóddal igyekezett eltartani hat tagú családját. Édesanyja, az akkori szokásoknak megfelelően, nem vállalt állást, hiszen elég munkát jelentett szá­mára a négy gyerek felnevelése. Anyagiakban nem bővelkedtek, de egy do­logban nagyon gazdagok voltak: a szereteten alapuló megértésben. Ez a ked­ves családi légkör egész életére meghatározta Farkas Imre személyiségét. így lett pedagógus pályafutása alatt is legfőbb elve a szeretet, amelyből tanítvá­nyai olyan sokat kaptak tőle hosszú és becsületes néptanítói működése alatt. Ez a magyarázata annak is, hogy végig szülőfalujában dolgozott, mert a sze­retet nála a hazaszeretetet is jelentette, ragaszkodást övéihez, községéhez, an­nak népéhez. Tudta és tanította sokféle tantárgy, az ismeretterjesztés, a nép­művelés, az emberekkel való találkozás számtalan formájában, hogy a haza­szeretet a családi szereteten alapszik, itt válik az embernek vérévé. Neki meg­volt minden erkölcsi alapja ahhoz, hogy önmagát állítsa tanítványai elé példá­nak, amikor Magyarországról tanított, amikor a hazaszeretet palántáit elültet­te kis tanítványai szívébe. 1932-ben szerzett néptanítói oklevelet a Pápai Állami Tanítóképző Inté­zetben. Itt végzett rubint diplomás apósa, valamint 1925-ben saját bátyja is. Három évig állás nélkül volt, miközben 22 helyre adta be pályázatát. Élte ez­alatt az ÄDOB diplomások keserű életét. Végre, 1935-ben szülőfalujában, Já­nosházán segédtanítói állást kapott, miután egy évig ingyen tanított, de ezt az egy évi ingyen munkát az akkori „oskolaszék" meg is kívánta. A római kato­38

Next

/
Thumbnails
Contents