Vasi honismereti és helytörténeti közlemények 1989. (Szombathely, 1989)

2. szám - MŰHELY - Ács László: „Büszkén mondom, hogy tanító voltam." Musits Jenő önvallomása

Első tanítóm Horváth János, a kiváló pedagógus volt. Amikor a többiek még silabizáló módszerrel tanulták az olvasást, minket már a fonomimikai módszerrel tanított. Szombathelyen ezt ő vezette be. Később a premontrei gimnáziumban végeztem el a négy osztályt, és akkor választani kellett, hogy tovább megyek-e 5. osztályba vagy pedig elmegyek más felé. Családunk nehéz helyzete arra ösztönzött, hogy mielőbb álláshoz jussak. Én a tanítói pályát választottam Horváth János tanítóm mintájára: olyan akartam lenni, mint ő, így Csurgóra kerültem. A csurgói diákélet érdekes volt. Nem volt kollégium, a diákok szanaszét laktak a városban diákszállásokon, ezeket kasztráknak nevezték. Egy-egy ilyen csurgói lakos által kiadott szobában 4—5 diák lakott, ez volt egy kasztra. örök hála a tanítóképzőnek, hogy ott olyan tanári kar jött össze, ami példamutató. Az embert elindította az élet minden területére. Kiválóan készített föl bennünket pedagógusnak. De fölkészített a falusi életre is, gazdaságtanból úgy, hogy falura kikerülve — én városi gyerek voltam — egyáltalán nem okozott gondot, hogy én most falun vagyok. Mikor elvégeztem a képzőt, a Néptanítók Lapjában olvastam, hogy Rábagyarmaton állás üresedett. Ugyanakkor énnekem pályázatom bent volt legalább 30 helyen. Abban az időben a tanítói állás nagyon keresett volt, tanítók voltak állás nélkül. Nem jártam sose Gyarmaton, azt sem tudtam, merre van, csak azt, hogy itt van Vas megyében. Rátóton szálltam le a vonatról. Az állomáson megmutatták, merre menjek Rábagyarmatra, de megmondták, hogy nincs híd a Rábán, csónakkal kell átmenni. Az öreg Boldizsár molnár jött át értem csónakon. Innen a templomot jól lehetett látni. Bementem Geiszlinger Béla plébánoshoz, bemutatkoztam és megkértem, hogy támogasson az álláshely elnyerésében. Végiglátogattam a faluban az iskolaszék tagjait is. Sikerült is megkapnom az állást. Nekem végtelenül megtetszett Rábagyarmat. Nemcsak azzal fogott meg, hogy gyönyörű helyen van, hanem a lakosságával is. Megfogott a nyelvjárás, amely majdnem azonos a székely nyelvvel. A két nyelvjárás rengeteg dologban egyezik meg. A nyelvjárás volt, ami ösztönzött arra, hogy először is foglalkozzam magával a nyelvvel. Elhatároztam, hogy ezeket az érdekes szavakat összegyűjtöm. Nagy lökést adott dr. Beké Ödön, aki a Magyar Nyelvőr szerkesztője volt. Irt, hogy egyes szavakat nem találni-e meg Rábagyarmaton, amiket ő fel akar használni munkáiban. Ahogy Beké Ödön szavait kerestem, folyton jöttek elő újabbak és újabbak. Pável Ágostonnal is kapcsolatba kerültem. Személyesen ismertem őt. Több munkámat behoztam, beküldtem neki Szombathelyre, amiknek nagyon örült, így jelentek meg a Vasi Szemlében a Babonyák Rábagyarmaton, Rábagyarmati szótár, Személyek elnevezése Rábagyarmaton című gyűjtéseim. A tanítás befejeztével azok a gyerekek, akik valami érdekeset tudtak mohdani, ott maradtak. Megkezdődött a gyűjtés. A gyerekeken keresztül jutottam rengeteg anyaghoz. El se lehet mondani, mennyihez. Sajnos elvesztek, eltűntek a háború alatt. Érdekelt Rábagyarmat története is. Röviden ezt is feldolgoztam. Vakarcs Kálmán a szentgotthárdi járás községeiről írt könyvében sokat felhasznált ezekből. Aztán a másik dolog a néprajzi gyűjtemény. Mert a falunak érdekes népviselete is volt. És rengeteg más ősi dolog. A fáklyától kezdve, amit fokiának mondtak, a mécsesig, cserépedényekig, eszközökig. Én Rábagyarmat minden házában voltam, minden padlást megnéztem. Rendkívül szívesen fogadtak 36