Vasi honismereti és helytörténeti közlemények 1989. (Szombathely, 1989)

2. szám - MŰHELY - Hargitai József: Egy életen át a nevelés vonzáskörében. Beszélgetés Regős Jánossal életéről, pályájáról

HARGITAI JÓZSEF EGY ÉLETEN ÁT A NEVELÉS VONZÁSKÖRÉBEN BESZÉLGETÉS REGÖS JÁNOSSAL ÉLETÉRŐL, PÁLYÁJÁRÓL Dr. Regős János, a közmegbecsülésnek örvendő nyugdíjas főiskolai tanár nemrég töltötte be 75. születésnapját, örülünk annak, hogy friss jó egészségnek örvend, ma is aktívan dolgozik. A jubileum alkalmából látogattam meg, hogy elbeszélgessek vele munkával eltöltött évtizedeinek tapasztalatairól, tanulságairól. A tömörség: erény. Egy lexikonban. Most a 75 éves jubileum alkalmából azonban nézzünk bele abba a visszapillantó tükörbe, amely az elsuhanó éveket és emlékeket visszatükrözi. Tanulságul és okulásul valamennyiünknek, jelenkornak és utókornak egyaránt. Viszonylag keveset tudunk Tanár Űr családi körülményeiről, gyermek- és ifjúkoráról. Kérem, idézze fel ezeket a régmúlt esztendőket. Vasvárott születtem, de Tömördön, az akkor még jórészt horvát ajkú lakosságból álló kisközségben töltöttem el gyermekéveimet. Édesapám kiskereskedőként kereste boldogulását. Hárman voltunk testvérek. Szüleim az első világháború előtt, miután idehaza házasságot kötöttek, a kilátástalan gazdasági viszonyok miatt az Egyesült Államokba vándoroltak ki, ahol jobb anyagi feltételek megteremtésével remélték sorsuk jobbrafordulását. Amikor visszaérkeztek, némi felemelkedést jelentett életük további alakulásában a magukkal hozott, megtakarított néhány száz dollár. Velük együtt érkezett Magyarországra első gyermekük, a 4 éves Margaret is, aki csak angolul beszélt. Ezt azért említem meg, mert a bekövetkezett tragédia később engem is a hatása alá vont, és úgyszólván végigkísérte életemet és kíséri mind a mai napig. Ahogy elmesélték: a Titanic elpusztulásának évében, 1912-ben érkezett vissza a három tagú család Tömörd községbe. Hamarosan megbetegedett a 4 éves gyermek difteritiszben (diftéria). Orvos nem volt a közelben. A hóval betemetett faluban sem telefon, sem villany nem volt, de semmilyen jármű sem akadt, amely segíthetett volna. A kisgyermek anyja karjában halt meg, szörnyű kínok között, miközben kétségbeesetten könyörgött: Mother, help me! (Segíts, segíts, anyám!) Megfulladt, mert senki nem tudott segíteni. A fentiek hatására édesanyám depressziós állapotba került (akkor így mondták: búskomorságba esett), és szótlanul járt-kelt, senki sem hallotta szavát. Édesapám szerint rendkívül nehéz időszak volt ez az ő számára is. És ebben a kilátástalan helyzetben közbelép a sors. Édesanyám újból gyermeket vár, azaz engem. Azért hogy szerencsésen világra hozzon, fogadalmat tesz, hogy gyalog elzarándokol Máriacellbe (250 km-re a falutól), és ott kéri Szűz 29