Vasi honismereti és helytörténeti közlemények 1989. (Szombathely, 1989)
2. szám - Horváth Ernő: Vasi természettudósokra emlékezünk
szagos Természetvédelmi Tanács gondoztatta, mint természetvédelmi területet, melyet Í969-<ben a Szombathelyi Kertészeti Vállalatra bízott, s máig is ez kezeli. Az Arborétum bejáratánál emlékoszlop áll, mely az alkotók (Festetics Andor és Baich Mihály) emlékét őrzi, melyet 1972-ben, a park alapításának 100. évfordulóján állított a HNF megyei természetvédelmi bizottsága. A park ma is Vas megyének egyik nagy értéket képviselő dendrológiai gyűjteménye, melyre büszkék vagyunk, s így kötelességünk, hogy a park alkotójára születésének 100. évfordulóján tisztelettel és kegyelettel emlékezzünk. TERMÉSZETTUDÓSAINK ARCKÉPCSARNOKA Mindenki annyi megbecsülést és tiszteletet remélhet utódaitól, amennyit elődeinek maga is megadott. 1953-ben érkezve a szombathelyi Savaria Múzeum Természettudományi Osztályára, legelőször a területünkön dolgozott elődeim munkásságával igyekeztem megismerkedni, annak tudatában, hogy eredményeiket, ismereteiket, tapasztalataikat a magam munkájában is jól tudom majd kamatoztatni. Először életrajzi adataikat, majd tudományos munkáikat gyűjtöttem össze és tanulmányoztam. Ekkor döbbentem rá, hogy ezekből az életrajzokból és tudományos munkákból nem csak az egyes tudósok életét és munkáját lehet megismerni, hanem egy kutatott táj természeti viszonyait, természetkultúráját, kutatástörténetét és sok-sok mindent, ami egy terület sajátos arculatát tükrözheti. Eme felismerés után a gyűjtőkört is kibővítettem, s különös tekintettel a kutatástörténetre, személyekhez és intézményekhez kapcsolódó egyéb dokumentumok, iratok, levelezések, jegyzetek, személyes tárgyak, fényképek és egyéb emlékek gyűjtésébe kezdtem, mellyel leraktam a Vas megyei Természettudomány Történeti Gyűjtemény alapjait. Elképzeléseimben annyira nem csalódtam, hogy az eredetileg néhány esztendőre tervezett tudománytörténeti búvárkodás egy életre el jegyzett magának és azóta sem tudok — és nem is akarok — béklyóiból megszabadulni. így kerültem közelebbi ismeretségbe Carolus Clusiussal, Beythe Istvánnal, Batthyány Boldizsárral, Borbás Vincével, Chernél Kálmánnal, Chernél Istvánnal, Herman Ottóval, Waisbecker Antallal, Piers Vilmossal, Freh Alfonzzal, Gáyer Gyulával, Bendefy Lászlóval, Visnya Aladárral és még sorolhatnám tovább, sokan másokkal. Utóbbi kettőt életben is volt szerencsém megismerhetni. Életük, munkájuk, eredményeik, sőt kudarcaik, hátrahagyott írásaik, gyűjteményeik, emlékeik mind-mind megannyi segítség, kapaszkodó az utódnak — annak aki nem szégyell az előtte járóktól tanulni — a helyes út megtalálásához és az azon történő továbbhaladáshoz. Az ismerkedés a sok új ismeret és hasznos tapasztalat mellett rádöbbentett annak felismerésére is, hogy egy múzeumnak, egy muzeológusnak nem csak tájékozódás és esetleges kedvtelésből, de hivatalból is kötelessége, feladata az ismerkedés elődeinek munkájával, sőt azon túlmenően az idevonatkozó dokumentumok, emlékek begyűjtése és megőrzése, sőt közzététele még kötelessége is. Ennek szükségességét már Gáyer Gyula is felismerte és munkája során alkalmazta is. Mint utódja, munkájának folytatója és sok elképzelésének késői megvalósítója, évtizedek óta azon fáradozom, hogy létrejöjjön és mindjobban gyarapodjék, gazdagodjék a Savaria Múzeum Természettudományi OsztáL3