Vasi honismereti és helytörténeti közlemények 1989. (Szombathely, 1989)

2. szám - Horváth Ernő: Vasi természettudósokra emlékezünk

gyűjtő, Istvánffy Miklós diplomata, történész, könyvgyűjtő, Purkircher György pozsonyi orvos és gyógyszerész, Johann Craton von Kraftheim műgyűjtő, Fabricius Paulus olasz orvos és matematikus, Rembertus Dodoneus orvos és botanikus. Itt ismerkedik meg az ugyancsak ebbe a körbe tartozó Batthyány Boldizsárral, a törökverő hadvezérrel, a császár főasztalnokával, a tudományok és művészetek nagy oártfogójával, akivel később életre szóló mély barátságot köt. 1576-ban meghal Miksa császár, s utódja, a vallásilag türelmetlenebb II. Rudolf 1577-ben elbocsájtja hivatalából Clusiust, aki így anyagi biztonságát is elveszíti. Ekkor jön segítségére a magyar főúr, Batthyány Boldizsár, akinek németújvári várában ezután gyakori vendég lesz Clusius. 1579-ben járt itt először, amikor Szalónakra és Körmendre is eljut. Ezek a kapcsolatok 1587-ig élnek és eredményéként területünk Clusius botanikai kutatásainak fontos célpontjává válik. Batthyány nem csak anyagilag támogatja Clusius kutatásait, hanem, mint a növények kiváló ismerője, maga is segíti, valamint segítőül mellé rendeli Beythe Istvánt, aki gyűjtőútjaira is elkíséri és a növények magyar nevének közlésével, a gombák hasznának és ártalmának ismertetésével is segíti. Clusius tehát tovább folytathatja a Bécsben megkezdett kutatásait Pannónia flórájáról készülő tanulmányához, s így közelebb kerülhet a Vas megyei területekhez. Clusius Vas megyében végzett munkájának első eredményéként jelenik meg a „Stirpium nomenclator Pannonicus", vagyis a magyar növénynevek szótára, mely anyagának összegyűjtése nagyrészt Beythe István érdeme, melyet Clusius a munka előszavában ki is emel. A nomenclator nem csak botanikailag, hanem néprajzi és nyelvészeti szempontból is nagyon jelentős mű. A benne található népies növénynevek és a hozzájuk fűződő néphagyományok a XVI. századi Vas megye érdekes és egyedülálló folklorisztikai emlékei. Első kiadása 1583-ban jelent meg Németújváron Manlius János nyomdájában. Hazai vonatkoz'ásban legjelentősebb műve a „Rariorum aliquot Stripium per Pannoniam, Austriam et vicinas quasdam Provincias observatarum história ...", vagyis a Pannon flóra, mely 1583-ban Antverpenben jelenik meg. Clusius ebben az akkori magyar területről 317 virágos növényt ír le. Ennek függelékeként lát napvilágot ismét a Nomenclator, mely 330 növény magyar és latin nevéét tartalmazza. Clusius tudományát — kortársaitól eltérően — nem az íróasztal mellől műveli, felületes, hozzá nem értő szolgák és segédek anyagát és nem kevésbé felületes szakkönyvek örökölt pontatlan adatait felhasználva, hanem munkáinak dokumentumait saját szemével akarja látni, saját kezével tapintani és amit lehet begyűjteni. Ezért fáradhatatlanul, a valóság megismerésének vágyától hajtva járja kutatásainak területeit, szemügyre véve mindent, ami útjába kerül. Ezeknek egyenes következménye, hogy zsenialitásával és éleslátásával kortársai, kora tudósai fölé tud emelkedni. Ennek köszönhető az is, hogy elsőként foglalkozik növénytársulási megfigyelésekkel, hogy Vashegyi útjai során rátalál a kovásodott, opálosodott famaradványokra, hogy észreveszi a gombák színváltozását a gyűjtés után és nem utolsósorban a növények sok-sok határozó bélyegét, melyek alapján az egymáshoz közel álló nemzetségek fajait is meg tudta különböztetni és megfelelően rendszerezni. A világon elsőként végez kövült fa meghatározást, melynek során felismeri az évgyűrűket és a tápanyagszállító edényeket, melyek szerkezeti képe alapján faira meghatározza a kövületet. A vashegyi Lithoxylonját pannóniai flóraművében csertölgynek le is írja, melynek helyességét a mai modern vizsgálatok is igazolják. 2