Vasi honismereti és helytörténeti közlemények 1989. (Szombathely, 1989)
2. szám - Horváth Ernő: Vasi természettudósokra emlékezünk
HORVÁTH ERNŐ VASI TERMÉSZETTUDÓSOKRA EMLÉKEZÜNK A Savaria Múzeum Természettudományi Osztálya szinte megalakulása óta gondozója, ápolója a megye természettudósai emlékének. Ezt kötelességszerűen végzi immáron 80 esztendeje. Számontartja a személyeket, a személyékhez kapcsolódó eseményeket, emlékeket, évfordulókat és alkalmanként, a nagyobb kerek évfordulók alkalmából helyszíni emlékeket állít, vagy állíttat, emlékünnepségeket rendez, vagy éppen emlékezéseket ír, vagy írat. Az idén három tudós személyiségéhez kapcsolódik nagyobb kerek évforduló. Carolus Clusius humanista botanikusunk 380 éve hunyt él, Ambrózy-Migazzi István botanikus, a Jeli Botanikus Kert alapítója 120 éve született, Baich Mihály, a Szelestei Arborétum alapítója 100 éve született. Májusban, szokásainkhoz híven, a Környezet- és Természetvédelmi Napok keretében a helyszíneken már emlékeztünk rájuk. így Clusiusra Körmenden az emlékoszlopnál Dr. Szabó T. Attila, Jeliben az Ambrózy-szobornál Dr. Bors Zoltán és Szelestén az emlékoszlopnál Dr. Józsa Miklós emlékezett. Ügy éreztük, hogy a három tudós egyéniség szakmai tekintélye és -súlya arra is kötelez, hogy a helyi megemlékezéseken kívül is foglalkozzunk életükkel és munkásságukkal. CAROLUS CLUSIUS 1526—1609 380 évvel ezelőtt, 1609. április 4-én hunyta le örökre kutató szemét a XVI. század legnagyobb botanikusa, Charles de L'Escluse, humanista nevén Carolus Clusius. A háborúktól és zsarnokságtól terhes (Mohácsi vész, Alba herceg rémuralma Németalföldön) 1526-os esztendőben született a németalföldi Arrasban, haladó gondolkodású, protestáns szülők gyermekeként. Apjának ezért teljes vagyonát elkobozták, nagybátyját pedig máglyán elégették. Így a németalföldi szabadságharc vérbefolytása után hazájának elhagyására kényszerül. Kezdetben jogot és filozófiát tanult, majd Montpellierben 1551-ben beiratkozik az egyetemre, ahol Rondelet, neves természettudós tanítványa lesz, akinek hatására kezd érdeklődni a „scientia amabilis", vagyis a botanika tudománya iránt. Azonban, mint a korabeli humanisták általában, a természettudományok mellett humán tudományokkal, pl. régészet, numizmatika, néprajz, jog, teológia stb.-vel is foglalkozik. A XVI. század egyik legnagyobb természettudósa. Édesapja halála után végleg elhagyja Németalföldet. Ekkor már Európa szerte ismert tudós, amikor 1573-ban elfogadja II. Miksa császár bécsi meghívását, aki a császári kertek felügyeletét — horti Cesareae maiestatis praefectus — bízza rá. Bécsben tagja lesz egy humanista körnek, melynek nem kisebb személyiségek voltak résztvevői, mint Zsámboky Sambucus János történetíró, kézirat1