Vasi honismereti és helytörténeti közlemények 1988. (Szombathely, 1988)
1. szám - ADATTÁR - V. Molnár Zoltán: A répceilaki evangélikus leánynépfőiskolla története
a másodikhoz a hit- és erkölcstant, a foibliaismertetést, az egytház múltját, a bel- és külmisszdót, valamint a gyülekezeti munkát sorolták. A heti összóraszám 24 elméleti, 5 szemináriumi és 7 gyakorlati óra a fenti dokumentum szerint, de ez nem derül ki egyértelműen sem a tantárgyi felosztásból, sem az ezt követő hiányos hármas tantárgyi csoportosításból. Tény, hogy a dokumentum fenti formájában is tartalmazza a szabadművelődés anyagára, a tudományra, a művészetre, a társadalma életre vonatkozó ismereteket, 10 de helyesebb lett volna, ha a jelesebb protestáns népfőiskolák példáját követik, továbbá, ,ha a rendelkezésükre álló Keresztyén Népfőiskolai Munkások Közössége által 1942-ben összeállított tananyag vázlatot következetesebben alkalmazzák. Ez utóbbi és a helyi tanterv összevetéséből kitűnik, hogy a irépoelaki nagymértékben eltolódott a vallási tárgyaik felé, hisz az 1942-es összeállításban a vallásos tárgyak száma az összes órák 15%-át sem éri el, imíg ez esetünkben már megközelíti a 40%-ot. Ezt a negatívumot a szabadművelődés munkatársai hamarosan szóvá is tették. Dr. Kiss Gyula szabadművelődési kiküldött az 1947. november 28-án félvett jegyzőkönyvben így í ,r Ja le a problémát: „azon vitázni lehetne, mi előbbrevaló, keresztyénségünk, vagy magyarságunk, de épp protestáns egyháztörténetünk bizonyítja, hogy a kettőt szétválasztani nem lehet. Neon esett volna tehát a népfőiskola értéke, ha a magyarságismeretá tárgyaikat növelték volna az egyházi jellegűek rovására, hisz a hallgatóság amúgy is, a tanrendben megállapított órákon kívül is, bőven részesül egyházi nevelésben". 17 Hasonlóképpen foglalt állást november havi jelentésében Koncz Endre szabadművelődési felügyelő is. A tananyag tehát — sajnálatos módon — csak részben tudott megfelelni a szabadművelődés igényeinek, ill. az evangélikus népfőiskolák célkitűzéseinek. Ám a tantervről, mint dokumentumról és az intézmény munkájáról, tevékenységéről és nem utolsósorban lehetőségeiről alkotott véleményünk korántsem eshet egybe. A népfőiskola elmét és lelket nemesítő adottságaival együtt tekintsük át a személyi feltételeket is. A nyugat-dunántúli értelmiségieket foglalkoztató nevelői kar névsora: Tekus Ottó ifjúsági lelkész, népfőiskola-Jvezető, Tekus Ottóné polgári iskola, 'magyar, történelem, torna szakos tanárnő, Malaga Elza diakonissza, okleveles tanárnő, Smidéiliusz Ernő ev. lelkész, Vörös Endre tanító, dr. Pálifi Miklós teológiaii tanár, Gőcze István ig. tanító, Ho.rk.ay Béla ev. lelkész, Bakó Margit tanítónő, Takács Ernő tanító, dr. Kneffel Pál és dr. Kneffel Pálné orvosok. 18 Az oktatók népfőiskolád tapasztalattal nem rendelkeztek, de valamennyien elhozták hivatásuk, szolgálatuk gazdag tapasztalatait, isimereteit. Tekintsük át, milyen lehetőségeket tudtak a kötelező órák és a háztartási teendők mellett biztosítani a lányoknak. Első helyen kell említeni az olvasás lehetőségét. Szinte kiváltságos helyzetet élveztek, ímert a népfőiskola mintegy 200 kötet könyvet örökölt a jogelődtől. E munka nagyrésze ma is keresett olvasmány! /• ,^ A falu és a népfőiskola kapcsolatát kutatva, eanlítestvérdemel, hogy — a gyülekezeti alkalmakon túl — a klasszikus értelemben vett ismeretterjesztés nyomai is fellelhetők. Például, a Szabadművelődési Felügyelőségtől kölcsönzött filmvetítőt közösen használta a népfőiskola, az elemi iskola és a falu. Érdekes módon, az ismeretterjesztő munka zömmel a népfőiskola befejezése utáni időszakra esett. A tanév zárásának napján, 1948. március 7~én délután a mozi helyiségében a falu lakossága számára, este pedig a templomban a gyü67
