Vasi honismereti és helytörténeti közlemények 1988. (Szombathely, 1988)

1. szám - ADATTÁR - Pungor Zoltán: Magyar Társaság a Szombathelyi Lyoeumban (1823—1836)

Széli Kristóf: Magyarország IV. Béla Magyar Király alatt. 1827. Czompert András: Dugoviics Tiitus hazafisága. 1829. Beczely Ferencz: Hunyadi László. 1829. Nagyon érdekesek az anekdota lejegyzések. Ilyen ,,A Czinkotai itze megnagyobbodása eredetéiről" oíímű kidolgozás. 1829. Németh György: 1830. Bérmálás. Serfőző feleségének emilék. Szép számmal készültek munkáik a hazaszeretetről a hazafiságnól és egyéb moralizáló kérdésekről. Vörös Sándor: A munkátlanság legnagyobb segítőeszköze a romlásnak. 1825. Bocsáik Imre: Szép virtus a Hazaszeretet. 1825. Kalohbrennex József: „.Esztelenség maga Hazáját megvetni, mást dicsérni, s annak szokásait magáéba behozni". 1826. Dóczi Károly: Egyedül az erkölcs és lélek tulajdonit nem lehet pénzzel megvenni. 1826. Kedvelitek az úin. talpmondásokat, a legsikeresebbeket bejegyezték az évkönyvekbe. 1825-ben: iDukovics György: Rossz úton keresett javak, rossz úton vesznek el. Noszlopy Sándor: Kinek egyebe nincs, vagyon reménysége. Grippl mondása: A haladás a legnemesebb erkölcs. 1826. Ismerték a paródia nyelvét is. 1830-ból való Bereezaffy Antal: Ruha teszi az embert című paródiája. Többször hagzott el összejöveteleiken szónoki beszéd. Ezek részben a tagok telkesítésére, részben a szónoki gyakorlat elsajátítására íródták. 1830-ban hangzott el Németh József: A barátság a többi erkölcsök között úgy tündöklik mint a Vénus csillaga cíímű beszéde. A társaság tagjai közül nagyon sokan foglalkoztak fordítással. Legtöbbször latin költőktől fordítottak. Szolár Pál: Qicero 19. levelét tette át magyarra 1826-ban. 1828-ban jegyezték be Kollár Sándor Curtius Rufiusböl való fordítását. Külön területe a munkáknak a különböző helységek és tájak természeti szépségeinek leírása, ismertetése. Elsősorban a szűkebb hazát mutatták be. 18274)51 való Csondor János: Szombathely leírása, valamiint Szalay Imre: Kőszeg leírása című munkája. Verses fotrmában írt a „Sümegi Várrul" Tairtsay József 1830-ban. Ugyancsak ebben az évben mutatta be Bölnisch Mihály „Esztorházy Herczeg Kis^Miartoni kertjének" szépségét. Érdemes idézni a befejező részt: „Végre ha azt találnád Barátom kérdezni kinek légyen ide szabad a' bemenetel: erre azt mondom, hogy kilki bátran bemehet mikor tetszik, azon szokásokat megtartván, mellyeket a' Vár mellett lévő bemenetelnél olvashatni, ezen szokások pedig 'egyiket úgy illetik, mint a' (másikát." A gyakorlati élet megkövetelte írásbelii tevékenységre is volt gyakorlási lehetőség, levelek, kérvények írásával. 1830-ból két példát vehetünk. Czukelter György: Eggyesség iLevél. Dreászger János: Könyörgő leivel író Deáki hivataláért. Végezetül szeretnék egyet kiemelni és bemutatni a verses próbálkozások közül. Persze nem várhatjuk, hogy ezek a versek a kortársak vagy akár a nagy elődök munkáival egyenlő szinten mozogjanak. Ifjúi lelkesedés, hév szülte eket. Tenniafcarás, a megújuló nyelv aktív befogadása, birtokbavétele. Formájuk a kor divatja szerint, klasszikus időmértékes, és a nyugati példák alapján meghonosodó rímes, illetve mértékes rímes. íme a példa: 44