Vasi honismereti és helytörténeti közlemények 1988. (Szombathely, 1988)

1. szám - ADATTÁR - Szilágyi István: Néhány gondolat a régi szombathelyi polgárházak kutatásanak kérdéséhez

SZILAGYI ISTVÁN NÉHÁNY GONDOLAT A RÉGI SZOMBATHELYI POLGÁRHÁZAK KUTATÁSÁNAK KÉRDÉSÉHEZ A középkor településeinek kialakulása, fejlődésük törvényszerűségeinek feltárása a kutatás egyiik izgalmas feladata. Különösen a városok helyzete foglalkoztatja a kutatókat, jelentőségükön túl talán azért is, mert itt jelentősebb okleveles anyagra támaszkodhatnak. A középkorban a városok persze nem valtaik egyenrangúak. A tfaüiut jelentő villa mellett az igaizi várost oivitasnalk mondták. Az oppidum jogállásban és általaiban jelentőségében is a kettő között helyezkedett el. Más szóhasználattal mezővárosnak mondjuk, ami a németben a Mart-niak felel meg. A mezőváros szó szerinti értelemben nem erődített várost jelent, bár előfordul, hogy a középkor vége felé ezeket is fallal — rendszerint palánkkal — veszik körül. Szerkezet ükire a rokon osztrák Mairktolk tanulságai álapján elmondható: „ .. . világosan fel lőhet ismerni, hogy csak a piactér .. . határozta meg és határozza meg egy Markinak a képét. Egy közönséges Marktban nincsenek mellékutcák, még kevésbé piaci negyed. A piacot körülvevő háztömb a hátsó fronthoz csatlakozó telkekkel alkotta a Markt specifikus településformáját eltérően a több utcás várostól."

1 A mezővárosok, a Marktok épületállományukat tekintve is az igazi város és a falu között 'helyezkedtek el. Valódi városainknál a fejlődés egyszerűsítéseikkel a következők szerint képzelhető el: az első épületek anyaguk alapján patics-, vagy faházak, a telket falusias módon, utcára merőlegesen, egyik oldalon foglalják el. Ezt földszintes kőház, majd emeletes kőház követi. A falusias beépítést felváltja a telek üresen maradt oldalát is beépítő és a két épületszárnyat összekapcsoló típus. Sopronban, Budán, de talán más jelentős városainkban is a XIV. századtól inkább ilyen emeletes kőépületek álltak, elsősorban a belvárosokiban, bár a földszintes kőház a külvárosokban továbbra sem tűnt el.

2 Úgy látszik, ez a fejlődési folyamat mezővárosainkra is érvényes, de időbeli késéssel és csak a központra, de ott is csak fogihíijasian. Veszprémben pl. 1237-től a XIII. század végéig 12 oklevélben van olyan városföldrajzi adat, amiben különböző helyeken lakóházak, köztük kifejezetten már néhány kőház is, szerepélnek. 1318-ban a vár néhány háza és azok pincéi is kőből készültek. A XIV. ós XV. század ingatlanforgalmának tanúsága szerint a VÄT környékén lévő házak is kőépületek, s legtöbbjük alápincézett.

3 A másik püspöki város, Vác adatait részletesen 15704)01 ismerjük. Lakói a városi tanács saját oklevele szerint a középkor végén polgárok, de ugyanakkor a püspök jobbágyai voltaik. Példájuk tehát e jogállásban tipikus. Az összeírás szerint (az akkor újnak jelzett házalkat leszáimítiva, de a vegyesen kő- és sövény-paticsépületeket a kőházak közé sorolva) a vauban a házak 22,9%-a volt kőből (8,5% emeletes), a Magyar városban 19,5% (4,6% emeletes),, a Német városban 32,3% (11% emeletes). Jellegzetes, hogy a piactéri házak 81,8% épült kőből és emeletes 54,5% volt. Más városokiban — elsősorban az Alföldön a XV. 32