Vasi honismereti és helytörténeti közlemények 1988. (Szombathely, 1988)

1. szám - ADATTÁR - Palkó István: Várkonyi Nándor Vas megyei kapcsolatai

ADATTAR PALKÓ ISTVÁN VÁRKONYI NÁNDOR VAS MEGYEI KAPCSOLATAI Várkonyi Nándor (1896. május 10.—1975. március 11.) századunk két középső negyedének irodalomtudoimányban, kultúnmorfológiáíban és emberségben karakterisztikus, markáns, s egyben kimagasló személyisége, szülővárosában, félévszázados munkálkodása területén, Pécsett halt meg. Halálával talán századunk utolsó magyar polihisztora távozott szellemi életünk európai képviselői közül. A zseniális alkotóban, az ember kozmikus rangját egész életén át megőrző tudósban atyai barátomat veszítettem el. Halála 40 éves barátságunkat zárta le. Várkonyi személyes emberi és tudósi vonzása hatására lettem az irodalmi élet robotosa, az elődök szerveződ munkásságának folytatója. Amikor 1963-ban útjára indítottuk az „Életünk" antológia-sorozatot, ő lett vállalkozásunk legjelentősebb támogatója, szinte belső munkatársa. Irodalomtörténeti érdekű és jelentőségű [tanulmányaival, új felfedezéseket hozó írásaival nagyban hozzájárult az „Életünk" rangjának, tekintélyének elismertetéséhez. Az ő példájára tisztelték meg kötetin'ket alkotásaikkal művészeti és tudományos életünk nagy szellemei., köztük Németh László, Illyés Gyula, Kassák Lajos, Weöres Sándor, s mások. A sok buktatóval járó szerkesztői munkámban Várkonyi Nándor bátorításai, tanácsai adták a legnagyobb segítséget, erősítést a jövőbe vetett hitemihez. Pedig számára ezek az évek a mellőzöttség időszakához tartoztak. A közlési lehetőség, a szerény kereteink, a szó teljes értelmében: életmegtartó volt számára. * Várkonyi Nándor, a halála után 1976-ban a Magvető Kiadónál a Tények és tanúk sorozatban megjelent Pergő évek című kötet tanúsága szerint 1923-ban járt először Vas megyében. Bátyja Magyarkeresztesien élt családjával, nála tartózkodott június 6-MLegy hónapig. Naplójában szemléletesen örökíti meg a Pinkát, az üde dombokat, a szőlőket, a nagy barangolásait. „ . . ..Jó itt lenni, és nem lenni imagam, nem lenni „én". Nem kell visszamenni Pestre, maradihatok. Száműztem az írást és olvasást... Milyen egyszerű az élet, ha nem akarunk tőle semmit". A 27 éves Várkonyi súlyos testi-lelki válságban sínylődik: ekkortájt süketül meg háborús sérülése miatt. 1924. szeptember l-jén tér haza, Pécsre. Az ezután következő éveit írta meg 1948-ig a Pergő évek-ben. Ebben a mérlegben — a korszakirnlérilegiben — valamilyen vonatkozásiban az akikori Magyarország, de még inkább fél Európa minden jelentős szellemi képviselője benne van. Ebből a hatalmas freskóból itt csak a témához kapcsolódó részeket érinthetem. Várkonyi legelsőül Weöres Sándorral került ismeretségi, munkatársi, emberi és baráti kapcsolatba. Bár hálás feladat lenne ennek a kapcsolatnak a részletezése, erről nem szólok, hiszen Weöres Sándor pécsi évei dmmel maga Várkonyi írta meg kimerítően, méltó szellemi partner hitelességével. írása az 27