Vasi honismereti és helytörténeti közlemények 1988. (Szombathely, 1988)

1. szám - MŰHELY - Naszádos István: Akit a munka éltet. Bemutatjuk: Kiss Kálmánt

A néptanító fiában azonban a tanítás utáni vágy, a fiatalokkal való foglalkozás hiányérzete egyre erősebb lett. Végre sikerült 1953—54-t>en — feleségével együtt — a budapesti Tanárképző Főiskolára beiratkozniuk. Mindketten megszerezték az agrármérnöki oklevél mellé, a mezőgazdasági tanári oklevelet is. A szombathelyi Mezőgazdasági Technikumba került. Vándortanár lett. 14 évig járta az iskola kihelyezett tagozatait. Tanított Sárváron, Jánosházán, Öriszentpéteren és Szentgotthárdon. 1967-ben helyezték a Vépi Mezőgazdasági Szakmunkásképző Intézetbe. Azóta — már több imfint 20 éve — Itt működik. Vépen találtam rá én ás egy késő délután a főépület pincéjében elhelyezett Agrártörténeti Emlékek Gyűjteményének egyik helyiségében. Még akkor is ott dolgozott. Aki nem látta ezt a gyűjteményt, nem 'is sejti, mit veszített! Több mint 3000 különféle mezőgazdasági eszköz és tárgy, kézműves műhelyek teljes felszerelése, a magyar mezőgazdasági szakoktatás története tablókon, — s mindez leltározva szakszerű magyarázó szövegekkel ellátva, szorgalmas gyűjtőmunka eredménye. 15 év lelkes, lankadatlan, szívós munkában eltöltött napjainak eredményeit láthatja itt a látogató. Hogyan jött létre ez a gyűjtemény? Kik gyűjtötték? 1973. június negyedikén, az intézeit 4 tanárával és 25 tanulójával Kiss Kálmán megalakította a Magyar Mezőgazdaságii Múzeum Barátainak Körét. Hogy ez milyen életrevaló kezdeményezés volt, azt az is bizonyítja, hogy már 32 ilyen kör működik az országban. Valóban honismereti munka folyik ezekben a körökben! Évente pályázatot hirdetnek: „Ki gyűjt többet és érdekesebbét" címmel és gyűlik a sok anyag, gyarapodnak hazánk mezőgazdasági történetének emlékei. Sokat, nagyon sokat tudnak a mai fiatalok lis dolgozni, ha vannak, akik felismertetik velük azt, (hogy érdemes elvégezni ezt a leletmenltő munkát. Ennek megértetése a nevelők feladata. Az eredmények bizonyítják, hogy Vépen megértették a fiatalok, milyen fontos a kisparaszti és a kihaló kisiparosok emlékeinek a begyűjtése, mielőtt végleg elkallódnak;, megsemmisülnek. Kérdésemre, hogy miért csinálja még ma, nyugdíjazása után 3 .évvel is ilyen erőbedobással ezt a munkát, arca elkomorul. — „Sajnos, 1987-ben meghalt egyetlen fiam, 24 éves -korában. Azóta engem már csak a munkám éltet..." Elgondolkodom. Csodálatos az ember és áldott az a munka, amely célt és értelmet ad imég akkor is, amikor az ember az élete folytatóját veszíti el... Meghatottan nézem Kálmán barátunk ezüstös haját, meleg tekintetét, csodálom a ma is munkára kész, fiatalos lendületét. De jó is volna, ha még sok ilyen önzetlen munkása »lenne a magyar honiismereti mozgalomnak! Kívánjuk, hogy soha el ne hagyja egészsége, munkakedve, lelkesedése és munkája! 23