Vasi honismereti és helytörténeti közlemények 1988. (Szombathely, 1988)

1. szám - MŰHELY - Kuntár Lajos: A vasi irodalom tevékeny munkása és szervezője. Interjú a 75 éves Palkó Istvánnal

Az írószövetség Szombathelyen alakította meg Nyugat-dunántúli csoportját. Mikor és hogyan jött létre ez a fórum és hogyan működött? Közismertek az ezekben az években bekövetkezett társadalmi és politikai változások. E folyaimat-iváltozások jellege alapján szoktuk szakaszolni ezt az időszakot. Drasztikus, sőt agresszív eszközök, intézkedések 'hatására a társadalmi légkör, közérzet mind nyomottabbá vált. Az írók ezt az állapotot még érzékenyebben élték át: vagy elnémultak, vagy asztalifiókjaiknak írtak. A helyzet kínosan érintette a közélet irányító szerveit, tömiörüléseiit. A Magyar Írók Szövetsége úgy határozott, hogy a jelentős kulturális központokiban létre hozza csoportjait. Az illetékes szerveknél történt előzetes megbeszélések után keresett meg Földes Mihály író, a szövetség vidéki ügyeit intéző titkár, és bízot-t meg a csoport létrehozásával, s vezetésével. Csoportunk Vas, Veszprém és Zala megyék íróit volt hivatva összefogni. Hasonló csoport Pécsett, Szegeden és Debrecenben jött létre, tehát nagy hagyományú egyetemi városokban. Szombathely ilyen bázissal nem rendelkezett, de (irodalmi élete — a szövetség megítélése szerint — elég (biztosítékot nyújtott arra,, hogy tömörítse a három megye íróit, segítse alkotótevékenységüket kölcsönös eszmecserével, lektorálja műveiket és támogassa azok megjelentetését. A Roimkerti helyiségünkben komoly műhelymunka folyt. Elég utalnom az őrség, valamint a Vasi élet és irodalom című antológiáink értékére, munkálkodásunk kézbevehető eredményeire. Az írószövetslég és csoportjainak megszűnése után a megyék irodalmi élete szervezeti keretek nélkül maradt. Vasban imég kiadtunk szerkesztésemben egy antológiát. Az 1961-iben napvilágot látott Ez történt az életfolyamat szerény láncszemét jelentette. Megjelenési ifóruimot a „Vas Népe" napilap és az 1958-ban újraindított „Vasi Szemle" biztosított íróinknak. Ez utóbbiban mint társszerkesztő csak a költőkét tudtaan nyilvánossághoz juttatni. Így érkeztünk el a hatvanas évek elejére, amikor az írószövetség újból vállalt organizaló szerepet az irodalmi élet lendítése érdekében. Simon István költő, a szövetség akkori (titkára, jól ismerte a nyugati országrész szellemi, művészeti életét, így szükségét érezte, (hogy Nyugat-Dunántúl íróinak ismét legyen megjelenési fóruma. Felkeresett és hathatós segítségét -ígérve, felkért a szervező munka megkezdésiére. Ennek alapján láttam hozzá a GyőrnSopron, Vas, Veszprém és Zala ímegyék párt- és 'tanácsi vezetőinél a /váilaükozásihoz szükséges elvi és anyagi hozzájárulások megszervezéséhez. Kidolgoztuk az Alapokmányt, melyben rögzítettük a megyék együttműködésének formáit, kereteit, az anyagi hozzájárulások évi összegét. Serény munkálkodásunk eredménnyel járt: 1963 tavaszán (megjelentettük az „Életünk" első kötetét, melyet 1969-dg szerkesztésemben további 18 követett. Szervezői munkád eredményeinek én lehettem a napvilágra segítője. Munkatársi és baráti kapcsolatunk révén tudom, hogy részt vállaltál a szlovéniai magyar irodalom segítésében is. Hogyan kerültél Szlovéniába, s mi a szereped megyénk és a szomszédos ország közti, imára állandóvá és szorossá vált, ikulturális kapcsolat létrejöttében? Az a három óv, amiiit il971-Ital kezdődően a magyar—jugoszláv kulturális egyezmény keretében Mariboriban a Pedagógiai Akadémia magyar lektorátusán eltöltöttem, életem legtermékenyebb alkotó időszaka a nyugodt munkafeltételek révén. Szlovéniai kapcsol atom személyi jelleggel indult. Franc Sebjanic felkeresett és kért, hogy Jegyek segítségére szlavón—magyar szótár összeállítása-