Vasi honismereti és helytörténeti közlemények 1988. (Szombathely, 1988)

2. szám - IN MEMORIAM - A Kovács, Jenő: Búcsú Szabó Józseftől (1915—1988)

IN MEMÓRIÁM BÚCSÚ SZABÓ JÓZSEFTŐL (1915-1 988) Búcsúzni mindig fájó, különösen akkor, ha olyantól történik, alkinek életmécsese kialudt. 1988. augusztus 10-én egy tevé­keny vasi kultúrmunkás szíve utolsót dob­banlt. Ez a szív 1915. február 27. óta volt motorja testének. Biete sikerekkel, buktatókkal teli próbatétel volt. Mi, akik őt ismer­tük, elmondhatjuk, hogy a próbán jól vizsgázott. Egy falusi temetésen hallot­tam valamikor ezt a megjegyzést: „Nem kár érte, hiszen nem hagyott maga után semmit". így értékelt az egyik be­szélgető. Szabó Józsefet ismerve és teme­tését végignézve, hallgatva, az ellenkező­jét állíthatjuk. Sok minden maradt utána, utódok, tanítványainak szeretete, környe­zetének tisztelete. Tanító, kántor, tanár, igazgatóhelyettes kultúrottnon-vezető, nyelvjárás és népra/jzii gyűjtő, helytör­téneti kutató, író és publikáló, kulturális szervező és az Országos Néprajzi Gyűjtőtalálkozókon és a Honismereti Akadémiákon Vas megye küldötte. így ismerték meg őt e szűk hazában, ahol mindenfelé vannak barátai. Több elis­merést és kitüntetést kapott. Utolsóként a Hazafias Népfront megyei elnök­sége és Vas Megye Tanácsa által alapított Pável Ágoston emlékplakettel ju­talmazták meg 1988. április 7^én. Sokszínű tevékenységét talán úgy tudom 'bemutatni!, hogy az utóbbi, nyomtatásban is megjelent írásaiból keresem ki egyéniségét, értékrendszerét és véleményét. Tudjuk róla, hogy akaratos is tudott lenni s a legjobb barátai­val is összekoccant néha, de a véleményük megtartása mellett is tudtak to­vább dolgozni. Éppen a temetésen az 'értékelte őt nagyra, akivel néha nem ér­tett egyet. Elmondhattijuk azt is, hogy véleményének fenntartása még inkább ösztökélte őt nagyobb tevékenységre. Munkásságában .Farkas Sándort tekintette példaképének. Farkas S. ter­jedelmes könyvben írta meg Osepreg mezőváros történetét és írásban így el­mélkedik : „Nem érdemes-e kutatni történetét ama földnek, melynek minden görön­gyéhez egy szent emlék fűződik? Avagy nem él-e minden gondolkodó ember­nek kebelében az a vágy, hogy ... azon tájnak, melyen lakik, működik, mely­hez léte és érdekei kötvék, múltját, történetét ismerje!? (1) Szaibó József a kérdőjelekre határozó titan válaszol: „Nekünk kötelességünk, hogy a nagy átalakulások előtti viszonyokról... hűséges leírást, ismertetést adjunk utódainknak, akik ma már egészen más vi­li

Next

/
Thumbnails
Contents