Vasi honismereti és helytörténeti közlemények 1988. (Szombathely, 1988)

1. szám - Gráfik Imre: A Vas Megyei Néprajzi és Honismereti Gyűjtőpályázat 25 éve

A Néprajzi és Nyelvjárási Gyűjtőpályázatok már igen karán összekapcsolódtak a Hazafias Népfront alita.il is támogatott 'honismereti mozgalommal., a helytörténeti kutatásokkal. Tenmészetesen nemcsak arról van szó, hogy megfigyelhető a pályázók és a helytörténeti, honismereti munkát végzők, irányítók szép számú azonossága,, hanem sokkal inkább arról a tartalmi kapcsolódásról; a nemzeti kultúrához, a hagyományokhoz való kötődésről, mely a honismereti mozgalomban résztvevők, a helytörténeti kutatásokat végzők és a pályázók jellemzője. Ezt a közös programot jól szolgálják azok a honismereti tanfolyamok, amelyek már a kezdetekkor feltárták a honismeret, a népi kultúra: és a népművelés, illetve a közművelődés kérdéseinek szoros kapcsolatát, mint ahogy azt a Sárváron 1965. június 28—július 3. között tartott összejövetelről adott jelentés is kiemelte. Ezek a tanfolyamok — melyeket 1974 óta a Megyei Művelődési és Ifjúságii Központ szervez — jó lehetőséget adnak szakmai, módszertani műhelymunkára, továbbá itájékozódásra, kitekintésre, mégpedig megyénk sajátosságainál fogva a nemzetiségi kérdésekre lés a határainlkon túl élő magyarság sorsára, kultúrájának alakulására is. Az önkéntes gyűjtőipályázat útján közgyűjteményekbe, adattárakba kerülő anyagok fontos és nélkülözhetetlen hozzájáruilásali a tudományos kutatóés gyűjtőmunkának. A társadalmi gyűjtők, pályázók révén megsokszorozódnak az archívumok, térben és időben kiterjed a hagyományok dokumentálásának lehetősége. Vas megyében a századelőre visszatekintő múltja van a társadalmii gyűjtésnek, különösen a néprajz területén. A szombathelyi Savária Múzeum néprajzi adattárának tanúsága szerint Kárpáti Kelemen már az 1900sas évek elején, Pável Ágoston pedig az 1930-as években vonta be a tárgy- és témagyűjtő munkába a megyében dolgozó pedagógusokat és diákjaikat, sőt még egyszerű parasztembereket is sikerült megnyerniük ügyük támogatására. Az 1950-es években pedig Dömötör Sándor az országos kezdeményezéseknek, szakmai irányvonalaknak megfelelően szélesítette társadalmi méretekiben a néprajzi g y űjtőmunkát. A tanítók, .tanárok és diákjaik (általános iskolások, középiskolások, főiskolai és egyetemi hallgatók) részvétele továbbra lis jellemzője maradt a gyűjtőpályázatnak — s ez így is van rendjén —, de mellettük szép számmal megtalálhatók a különböző művelődési intézmények munkatársai, lelkészek, papok, munkásemberek és földművesek, háztartási alkalmazolttak, egyszóval képzettségre és foglalkozásra váló tekintet nélkül mindazok, akik a felhívásokra reagálva úgy érezték,, hogy (van lejegyzésre méltó emllékanyaguk. A gyakorlatlanabb betűvetőknek talán nem is volt egyszerű legyőzniük szorongásaikat, a közszereplést nem szokottaknak a nyilvánosságot, de mindnyájunk nyereségére megtették,, s köszönet érte. A Vas megyei pályázók eredményességének jelentős része volt abban, hogy 1977-ben az önkéntes Népragzi és Nyelvjárási gyűjtők VIII. országos találkozóját Vas megyében, Kőszegen rendezték meg. Ez alkalommal Szabó József, a büki általános iskola nyugalmazott igazgatóhelyettese kiemelkedően eredményes pályázati tevékenységéért (addig 8 díjnyertes pályamű), és számos kitűnő publikációjáért, többek között az uradalmi cselédek életével foglalkozó — témafelvetésóben újszerű és hiánypótló — dolgozatáért a legna14