Vasi honismereti és helytörténeti közlemények 1988. (Szombathely, 1988)

2. szám - MŰHELY - Papp Gyula: Portrévázlat Kováts Béláról

zőket tartalmazza: ... „a nég tervbe vett és küliönböző akadályok miatt meg nem épített kultúrházat, amennyiben lehetséges, saját erőből is, tető alá hozzuk." A szervezés során a falut területekre fölosztva, a fiatalok bejárták és gyűjtötték a felajánlásokat. 1947-ben már történtek hasonló fölajáinlások. A lakosság ekkor nem hitt az elképzelés megvalósításában, így többen komolytalan összegeket ajánlottak föl. 1948-ban, amikor Kováts Béla már tevékeny társadalmi vezetőségre támaszkodhat, és az ifjúsági szervezet — EPOSZ — is komoly szándékkal álltak az ügyhöz, a falu lakossága is reális ígéretet tett. 1947ben Í67,500 téglát ígértek, 1948-ban 74850 db-ot ajánlottak. Ezt aztán mindenki teljesítette is. Az építkezés idején sem állt le a kulturális élet. Sorra tanulták a különféle színdarabokat és közel 30 községbe jártak el azokat előadni. Az így befolyt pénzt a kultúrház építési anyagainak beszerzésére fordították. A fiatalok, akiket ekkor még az EPOSZ (Egyesült Parasztfiatalok Országos Szövetsége) egyesített, a vasárnapok nagy részét az erdőn töltötték: bérmunkába vállaltak favágást. Az ezért kapott pénz is a kultúrház építését szolgálta. A nagy társadalmi összefogást 10 000—, Ft-tal támogatta az állam. A sok szervező és fizikai munka, a sok meggyőző és agitáló szó, végül ismeghozta gyümölcsét: 1950. december 21-én sor került a kultúrház avatására. A „Petőfi Sándor" nevét viselő ház „Elvész a nép, mely nem szerzi meg a tudás fegyverét" jelszóval épült. Az avatással szinte egy időben gyulladt ki a faluban a villany. Most már csak az volt a fontos, hogy a felépült kultúra házát tartalommal is megtöltsék. Kováts Béla, mint az intézmény első felelős vezetője, erről is gondoskodott. Most már igazán kulturált körülmények között folyhatott a színjátszás. Óriási volt az érdeklődés minden rendezvény iránt. Nagyszerű ismeretterjesztési programok szolgálták a lakosság ismereteinek bővítését. Űj körülmények között folyt a Szabad Föld Téli Esték sorozat, főző, szövő és egyéb közhasznú tanfolyam. Ezek szinte minden télen ismétlődtek. Büszkén is említi Kováts Béla: Veres Péter, Gosztonyi János, dr. Buga László és még sok más köztiszteletben álló személy nevét, akik ebben az időben megfordultak Pankaszon. Számtalan író-olvasó találkozóra került sor. Beindult a néptánc tanfolyam. Létrejött az énekkar. Kiváló szavalók adtak elő verseket és nem megvetendő a zenekar sem. Így aztán tartalommal is megtöltődött az új intézmény. Mindezt Kováts Béla és néhány segítője fogta át és tartotta kézben. 1950-ig mint népművelési ügyvezető, 1981-ig pedig művelődési otthon igazgatóként dolgozott. Közben korszerűsödött a közművelődés. Lehetősiég nyílt arra, hogy Pankaszon is szakképzett, függetlenített művelődési otthon igazgató végezze a munkát. Ekkor vonult kissé háttérbe Kováts Béla, átadva a helyet a fiatalabbaknak. Azért e munkától a mai napig sem vált meg: igazán jól működő, 57 főt számláló Idősek Klubjának vezetőjeként jelenleg is aktív munkása a közművelődésnek. Äz oktatás és a szellemi kultúra elsajátítása mellett tudatában volt a tárgyi emlékek fontosságának is. Az 1960-as években kezdik az örséget „fölfödözni." A kezdeti lépéseket vajmi kevés tett követte. Elsőként az üzleti szellemtől áthatott „kereskedőik" kezdték megközelíteni és tárgyi emlékeiben kifosztani e csodálatos vidéket. Ezért érezte Kováts Béla, hogy sürgősen tenni kell valamit a még meglévő és föllelhető használati tárgyak összegyűjtésében. Ha időben nem történik meg a kellő cselekvés, még emlék sem marad azokból a hasznát