Vasi honismereti és helytörténeti közlemények 1988. (Szombathely, 1988)

2. szám - Láncz Sándor: Mészáros József, a világát megőrző festő

LANCZ SÁNDOR MÉSZÁROS JÓZSEF, A VILÁGÁT MEGŐRZŐ FESTŐ* Azért jöttünk össze, hogy felidézzük a közel tíz éve — pontosabban 1979 őszén, — elhunyt Mészáros József festőművész emlékét s képeinek közegében, az emlékkiállítás adta lehetőséggel élve, megkíséreljük elhelyezni műveit a jelenkori magyar művészettörténetben. Nem haszontalan ezért röviden felidézni életrajzi adatait. 1925-ben született Szombathelyen; a Képzőiművészeti Főiskolát 1956-nbain végezte el Pap Gyula és Damanovszky Endre növendékeként. Élete jobbára két helységhez: a rövidebb ideig Bicskéhez, majd ezután Herényhez kötődik. Ars poeticáját így fogialimaztia meg: „Az elmúlt és megváltozott világot akarom megjeleníteni a képzőművészet sajátos eszközeivel. Persze azért nem tagadom meg önmagamat, a realista hangvételt. Elvem: az ismert formavilágon helül is lelhet korszerűt teremteni. Szeretem, ha a tárlatlátogatóknak nem kell külön magyarázat ahhoz, hogy megértsék, amit illatnak képeimen." Mészáros Józsefeit az aliföldi festők közé szokás sorolói, jóllehet ő maga soha az Alföldön nem dolgozott — bár még főiskolás korában volt olyan elképzelés, hogy több fiatal festő kollégájával együtt Tunkevén telepedik He. Ez meghiúsult ugyan, de a ciimke megmaradt. Talán nem szükségtelen arra emlékeztetni, mennyire sokrétű ez az alföldi piktúra. Története messze visszanyúlik a 19. századba, August von Pettenkofen osztrák festő 'megjelenéséig, képeiig; maga & fogialom pedig soha nem volt azonos azzal, amit földrajzilag fed. Ide szokás sorolni az erdélyi indíttatású Nagy Istvánt épp úgy, mint múltjaival és jelenével egyaránt Hódmezővásárhelyt és környékiét, de a századfordulón alapított szolnoki vagy az 1912-iben létrehozott kecskeméti művésztelepet is, nem szólva a Debrecenben és környékén alkotó művészékről. Azt hiszem, nem tévedek, ha azt mondom, hogy valami szellemiségről van itt szó inkább, semmint a hely pontos meghatározásáról, egyfajta velleirtásiról, melyet ez az elnevezés fejez ki. Tematikailag mindez sokban azonos vonásokat mutat fel, sőt, még azonos kompozíciós modellt is sokszor, a nyitott, csak egy 'horizontvonal vízszintesével tagolt teret — ennek ellenére is sok benne a differenciáltság. Ennek az egykor szociográfiai érdekű piktúrának nem egy képviselője nem volt képes elkerülni a két háború közt a nacionalizmus olykor végzetessé vált csapdáját: ennek terhe jelentkezett sokáig az ötvenes évek végén, a hatvanas évek elején a Vásárhelyen letelepedett és köréje tömörült fiaitalok megújult művészetének megítélésében is. Miészáros József ugyan soha nem vett részt e művészek évenkénti bemutatkozásain, de 'baráti és szellemi kötődése ebbe az irányba vonzották. Művészete — ezt nem túlzás mondani — ezer szálon át kötődik a magyar piktúra hagyományalihoz. A jelen tárlat széleskörűen mutatja be ezt a művészetet, a főiskola előtt festett stúdiumokat, majd az első száraz, még akadémikus aktképet, azután a magyar festői hagyományok elsajátítása érdekében készült ké* Elhangzott a Megyei Művelődési és Ifjúsági Központban 1988-ban megtartott kiállítás megnyitóján.