Vasi honismereti és helytörténeti közlemények 1987. (Szombathely, 1987)
1. szám - ESEMÉNYEK, HÍREK - Horváth Sándor: Tisztaságunkért, tisztességünkért. Az 1986. évi Vas Megyei Néprajzi- és Nyelvjárási Gyűjtőpályázatról
ESEMÉNYEK, HÍREK HORVÁTH SÁNDOR TISZTASÁGUNKÉRT, TISZTESSÉGÜNKÉRT ... AZ 1986. ÉVI VAS MEGYEI NÉPRAJZI- ÉS NYELVJÁRÁSI GYÜJTÖPÁLYÁZATRÓL Nem, nem tévedés! Valóban nem ez volt az 1986. évi gyűjtőpáiyázatunk megkülönböztető, figyelemfelkeltő címe, ímeliyel most visszatekintünk, számot adunk e pályázatiunkról. Kicsit szárazon, kicsit visszafogottan csiak ennyit írtunk: „Ünnepeink és hétköznapjaink''. Hogy ezt máért szorítjiuk 'háttéribe egy érdekfeszítőbbel, (hamarosan káderül. Jó közepes eredménnyel zártuk taz 1986-os esztendőt a megyei gyűjtőpályázatunkban. Felnőtt kategóriában 12 dolgozat érkezett. Egy-egy pályázónk két, illetve három munkával nevezett, egy pályázaítot szerzőpáros készített. Idén újólag örömmel állapíthattuk meg, hogy pályázóink lehetőségeik józan mérlegelése nyomán egy-egy szűkebb témakört ölelitek át. Hat dolgozatot nyelvjárási munkaként neveztek íiróik, ám iháiram kivételével ezek is szorosan kapcsolódnak a néprajzhoz. A választott témákat szemlélve észrevehetjük, hogy az anyagi kultúirla., a tárgyi néprajz iránti érdeklődés csupán egyetlen dolgozat. írásánál jelentkezett. Ebben egy családiban öröklődő, gyakorlata ismeretekre alapozott leírást kaptunk a kisirákosi kovácsmesltarségről. A sikerültebb folklór 1 dolgozatok — nyelvészeti irányultságuk miatt — a falvak közösségére, közösségi életére nem nyitottak, illetve, ihogy pontosalbbak legyünk, csak résre nyitottak .kaput. A kimeszelt tárgyköröket mégis kitartó, apró részleteikre is ügyelő, türelmes gyűjtéssel, kutatással szedegették össze. A rendszeres kutatás eredményét rendszerezett, világos, tiszta szerkezetű dolgozatokkal koronázták. Az ily könnyeidén és rövidlen összegezhető 1 munka a valóságban mindig fáradtságos és hosszantartó. Nem sajnálattal állapitlhaltjuk ezt meg, hiszen pályázatról lévén szó önként vállalt fáradtságos, hosszú munka ez. Aki kicsit is közelebbről, isimeri a honismereti, néprajzi és nyelvjárási gyűjtatevókenységben résztivállalókat, tudja azt is, Ihogy bennünk e gondolatok fel sem. merülnek, őket egy nemes, bensőjükből fakadó szeretet, féltés, ismeretvágy ösztökéli, köti ebbe az „édes irabsáigba". De gondolaitunkat ne veszítsük, — a folklór dolgozatokról beszéltünk. Az előző esztendei folytatásaként a sárvárilak búcsú járásáról készülő — nyelvjárási — monográfia második része ismét a gyűjtő hangyaszorgalmáról tanúskodott. Többszörösen aláhúzva kell kiemelnünk:, hogy egyedüli, ám résziünkről melegen követésre ajánlott példaként „tárgyi mellékleteket" is találunk e munkában. Rendkívül értékes, kerekded tanulmányban ismerkedhettünk: meg| Harasztifalu csaknem öt évszázadánlak személyneveivel. A szakszerűen, precízen 82