Vasi honismereti és helytörténeti közlemények 1987. (Szombathely, 1987)

1. szám - IN MEMORIAM - Oszkó Zoltán: Molnár Dezső (1911—1987)

szervezett a szülőkkel, diákokkal, a járási székhely szinte minden kulturális, művelődési megmozdulásában részt vett. Közben átkerült Celldömölk másik általános iskolájába. Újjászervezte a celldömölki fúvós zenekart, tevékeny szervezője volt a .„kráter" hangversenynek. A nagyobb és színvonalasabb követelményekre tudatosan készült, állandóan képezte imagát. A budai tanítóképzőben elvégezte a szaktanítói tanfolyamot, a Pécsi Pedagógiai Főiskolán pedig tanári diplomát szerzett magyar—történelem—ének szakon. A Bartók Béla Zeneművészeti Szakközépiskoláiban rézfúvós karmesterképzőt járt ki, ugyanolyan szép eredménnyel, imdnt előző biztonyítványai: jeles. Ebből fakadóan a szűk baráti köriben csak így neveztük: „a csöngei bölcs."

1 Méltán rászolgált erre a titulusra, hiszen amit alkotott a szellemi és néprajzi kutatás terén csodáilatra méltó. 11 vtaiskos, szép zöld bőrkötéses köttet őrzi tudományos kutatásainak eredményét, de vannak irattartóban őrzött írások, amelyeket már nem volt ideje a váicá könyvkötőhöz elküldeni. Életében is legbüszkébb volt „Szótár Kemenesalja nyelvéihez" című munkájára, amelyben mintegy 1000 oldalon magyarázza szűkebb hazánk nyelvi sajátosságait. Ezzel a munkájával megyei és országos I. díjat nyert, de alkotásai közül nagyon sok még a díjnyertes II. díjas munka. Azt hiszem, hogy Molnár Dezső alkotásai és hagyatékali kell, hogy rádöbbentsenek bennünket: pótolhatatlan értékek nyugszanak népünk szívében, ezeket haladéktalanul össze kell gyűjteni, mert különben gyorsan változó világunk új létesítményei, megváltozott életformája és a még tudatosan emlékezők egyre ritkuló sora rmiatt nagyon sürget az idő, a történelem. Azokra vár e fontos, nemzetmegtartó feladat, akik a nép között, a népért éltek. Ezt a nagyon nemes hazafiúi feladatot teljesítette magas fokon Molnár Dezső, a néptanító, tanár, zenepedagógus és tudományos néprajzi kutató, szerző. Műveit felsorolni is sok lenne. Az a kincs, amit összegyűjtött mindenképpen feltárásra és elemzésre vár: közkinccsé kell tenni. Reméljük, hamarosan erre is sor kerülhet. Mik ezek a népi brtilliánsok, amelyek laz itthagyott dolgozószoba polcain, szekrényeiben várnak az utókorra? Gyűjteményének első kötetében legelső pályamunkája: Lakodalmak Kemenesalján. Gazdálkodás Noszlopi Ferenc birtokán 1822—1868 között. Második kötetében található a: Rég elpusztult községek Kemenesalján. Feldolgozta a sági muzsikuscigányok történetét is. Szülőföldje, a Kemenesalja adta számára a legtöbb ihletet. A már említett Kemenesalja nyelve mellett összeállította Kemenesalja történelmi földrajzát. Kidolgozta Kemenesalja útikalauzát. Szólások, szóilásihasonlattok, közmondások címmel szülőföldje népének legszebb nyelvi emlékeit örökítette meg. Kutató tevékenységében nem feledkezett meg Kemenesalja és Celldömölk nagy szülöttjeiről sem. Dr. Kresznerics Ferenc élete és munkássága, Riczinger Dezső, a Koltai Vidos József emlékezete cíomű írásai is bizonyítják ezt. Feldolgozta ősei történetiét, Ság történeitét rnántegy 300 oldalon, foglalkozott egykori kedves diákvárosa, Pápa történetével is. Az íráson kívül másik kedves munkaterülete volt a zene, az ének. Karnagyi munkája mellett nemcsak Kemenesalja népzenei emlékeit gyűjtötte, dolgozta fel, hanem foglalkozott zeneszerzéssel is. őseitől örökölt zenei vonzódása akkor bontakozott ki erőteljesebben, amikor 1952. szeptember 1-től átvette a celldömölki munkacsoport Zeneiskola irányítását másodállásban, majd 1964-től a már állami, később önálló zeneiskola igazgatója lett. Közben megszerezte a cselló oktatói jogosítványt, ezt a tárgyat és szolfézst tanított új és egyben élete utolsó iskolájában. A néprajz, a kutatás, a zene mellett aktív közéleti ember volt. Négy cik69