Vasi honismereti és helytörténeti közlemények 1987. (Szombathely, 1987)

1. szám - IN MEMORIAM - Nagy Árpád: Dr. Kiss Gyula (1921—1986)

DR. KISS GYULA (1921-1986) Nekroiógioit kellene íirinom barátomról, muinkiatársaimiriál, a 'hlafLoftt Kiss Gyuláról, nekemi, laíki tóén a legjobban ismertem, a legtöbb oldaláról* hiszem a legltiöbb tenülLeitian dolgloizitam vele 35 érvem át. Képtelen viagyok rá. Egy faákM érdemeit, pályájának, életéinek főbb áliloniáisiait szénába vlenintt, elegeit itemni tégy kötelességinek, laanelly mimidlem. köztiszteletben álló, a közelmúltban meghlalt személyiséginek kijár

1

, sziámiotnurla merni ikipipálihiaitó feladait. Nekro^lógioit; meim tudok Kiss Gyuláiról írini. Most sem tudom elihimmá, hogy meghalt. Tanszéki szobájának ajtaján még ott áll a neve, még most is úgy lemlegfeltjük: „a Gyuszi szolbáj a" haloitit már régen eltemettük, (rá nézMe szoimonruiain, jelllemziő módom: személyiségéinek gfazdagságáhloiz Viszonyítva sliivár forgatókönyv sziarimt.) Éppoly szerény köriülményiak kiözöitit, mimt amennyire szqrány ivolit, az igénytelenségig a megjelenése, egyszerű a viselkedése. Nem maradt utána, rőfnyi publikációs jegyzék (az igaz, hogy a „Vas megye rniűeimiékeii" légy életművet ölel fel), kitüntetéseit felsorolni pedig egyenlő volna a gúnyolódással., mert a hivatalos elismerések osztoglatálsakoir' egy-egy gyengéje, hibája maigyofbb súllyal esett a latba, mint értékel. A llegitöbíb, amit megkapott, hagyták dolgozni. Ha Kiss Gyulára, gjonidbilok, a mimdig dolgiozó, mindig (egy önmagán túli céléirit dolgozó emberit látok magiam előtt. A tevékenység szármára nem valiamilyen személyes cél elérésére iarálnyuló eszköz, (kamatozó befektetés volt, amelyért későblb, alkalmas pillanaitiban be leheitieitit nyújtani |a, szálmlát. Saját m.agát tekintette eszköznek, iés lebiből a szempontból nem ivoüit szeireny. Tudta, hogy jó munkára, képes, értékes eszköz, Ezért /tudott ár ellen úszva harcolni tervei megvalósításáért, s tudta megtalálni az eredményes, sokszor fortélyos módszereket. Jelszava a szoflgáillait volt. Ez egyszerre jelemtette a XVI. száziadi protestáns hagyományok llegitisztájbb leieméinek a iváillalását, a népi írók örökségébek. továbbadásait, a, NÉKOSZ iszelliemjéiheiz. vlaió nagiaszkodiást. Mindezt akkor, amikor érdemesebbnek, kilfiiziabődőbibniák száimított feladásuk: az elkötelezettség frázisai mögé' bújva a kiszoligállás önfieUadt kamatoztatása a váJflrveragetés valamilyen jutalmának reményéiben, örül/t a sikermlsk, ínég! akkor is, na azt más eredmiényekénit könyvelték el. Tudott öitieitieket aidini, ezek kivitelezésében segíteni, és öniróniával félrehúzódni akkor, amikior az, elismerésit másnak osztogatták. Tudta, hogy ő győzött, ment a sikerben egy szép cél, értékes gondodat öltött testet, tehiát la szolg|á)l|ata mem volt hiábavaló. Amikor a termést mások betakarították, ő már egy következő lépésen /törte a fejét. Talán ebben volt személyiségének varázsia. Az Eötvös Kollegium — a régi „Eötvös" — volt diákjának, lenyűgöző tudása, feljogosította arrlav hogy követeljen (követelt is . ..), emiberszieretelte, humorta pedig

1 alapot adott ahhoz, hogy megtáncoltassa a vizsgázókat. „Kiss Gyulából" jelesre vizsgázni büszkeség volt, ommiam „mepüini" megszokott, keményen doligiozmi: természetes. Nála nem lehetett megitialnulhi a tételeket, ment vizsgáztatása a szó »eredeti értelmében volt kollokvium. Beszélgetés,, amelyben a miaigyiar történelem egy korának. 65