Vasi honismereti és helytörténeti közlemények 1987. (Szombathely, 1987)

1. szám - MŰHELY - Bertalan Lajos: A szülőföld ihletése. Cs. Kovács László művészetéről

Erről a magaslatról érdemes visszatekinteni a fordulópontnak és első öszszegzésnek számító 1967-es kiállításra, amely (a Külkapcsolatok Intézete Dorottya utcai székházaiban) perdöntő jelentőségű pályafutása művészi útkeresése főbb kérdéseiben. Itt ugyanis együtt van minden fontosalbb tétel: a hagyományos természetelvű szemlélet és ábrázolásmód, főbb vonalakban, az elvontabb, a jelzésszerű tömörítés, az egyszerűbb formák, illetve a formai leegyszerűsítés, az archaizáló készség. Faszobrok változatos megmunkálással, lesimított tömbfelületekkel vagy az érdes-redős-görcsös eredeti felület hatásos részleteinek érvényesítésével, jellegzetes portrék (Indiánja) és szoborcsoportok (Szeptember végén, örök szerelem stb). Ezen a keresztúton éppen a legszebb szobrai tanúsítják meggyőzően, hogy az elvont (az absztrakt) és a természetelvű (nat'urális-ireális) között a határvonal nagyon rugalmas. Erről állapítja meg Tasnádi tanulmánya, hogy a hetvenes évek elejién végbement radikális fordulat után, az évtized második felében, a nagy kibontakozás szakaszában, az 36