Vasi honismereti és helytörténeti közlemények 1987. (Szombathely, 1987)

1. szám - Urban Aladár: Batthyány Lajos emlékezte. Születésének 100. évfordulóján

Károlyi Árpád (behalt bizcmyítabtnak látta a koraibbá szóbeszédeit, hogy ti. Batthyány, hogy halállá már letartóztatása pillanatában eldöntött tény volt. Egyben úgy találta, hogy a kihallgatási jegyzőkönyvinek, Batthyány nyilatkozatai állapján egy az udvarhoz hű, Kossuthtal és a forradalommal szembenálló mérsékelt államférfit /fcélll megrajzolnia, — aki szándékait iteklintve nem is áll messze Széchenyitől. Hiteles volt-e ez a Batthyány-kép? Igen, mert megrajzolta a volt miniszterelnök magatartását fogsága és főleg kihallgatásai .idején. Torzzá vált azonban akkor, amikor Batthyány vallomásai alapján Batthyány miniszterelnöki cselekedeteit és ezen belül Kossuthoz való viszonyát rekonstruálta. Bár Karolyi Árpád már használta azokat az 1948—49. évi iratokat is, amelyeket az osztrákok 1849-ben Bécsibe vittek (és 1926-ban adtak visza), vizsgálat alá csak azoknak az ügyeknek fellelhető okmányait vette, amelyeik a Batthyány ellen felhozott vádakkal voltak kapcsolatosak. Így természetszerűen nem adhatott képet Batthyány teljes miniszterelnöki tevékenységéről. De ennél sokkal fontosabb az, hogy amint a pervezetés szándéka Batthyány számára világossá vált, a felelősség kétségtelen vállalása mellett, a vádlott a kritikus esetekben a maga szerepét igyekezett csökkenteni, Kossuthtal valló nézeteltéréseit pedig felnagyítani. Vagyis Batthyány jegyzőkönyvibe vett hadbírósági vallomásai — a jogos önvédelem következtében — sem korábbi nézeteivel, sem tetteivel nem estek teljesen egybe. Maga a feldolgozás azonban olyan imponálóan gondos munka volt, hogy a Károlyi Árpád által megrajzolt képet az 1945 után megújult történetírásunk is hitelesnek fogadta ed. Ez egyben el is zárta egy időre Batthyány helyes történeti értékelésének útját, hiszen az udvarhoz hű és Kossuthtal ellenséges államférfinak nem juthatott hely az újjárendezett nemzeti Pantheonban. Így állott elő az a sajátos helyzet, hogy Batthyány Lajost megemlítettük ugyan az önkényuralom áldozatai között, de sem mint a reformkor kiemelkedő politikusa, sem miiint történelmünk első alkotmányos miniszterelnöke nem kapott kellő méltatást. Ujabb kutatások, az 1848. évi minisztériumi iratainak gondos és kritikai felülvizsgálata hozott csak fordulatot Batthyány Lajos történeti szerepének megítélésében. Ebben talán az volt a legfontosabb eredmény, hogy felismertük: az 1848. évi nemzetőrség, majd a honvédség szervezését is Batthyány irányította. Az így megváltozott szemlélet tette lehetővé, hogy Batthyány Lajos születésének 175. évfordulóján, 1982. február 11-én, a kormány képviselői koszorúzták meg Batthyány síremlékét a Kerepesi-temetőben, s az Eötvös Loránd Tudományegyetem pedig tudományos ülésszakot rendezett tis2teletére. Ezek az előadások először tettek kísérletet a politikus Batthyány életútjának korszerű és tudományos igényű összegzésiére. Milyen ez a korszerű Batthyány-kép, amely a miiniszterednököit nem határozatlan, az udvar kegyeit kereső, vagy Bécs által félrevezett hiszékeny politikusnak látja? Az iratok 'és az emlékezések szerint .Batthyány Lajos nem volt simulékony vagy megalkuvó, udvaronc alkat. Határozott fellépésű, magabiztos, némileg arisztokratikus, a népszerűségre sohasem pályázó, de tekintélyes személyiségnek írják le, ,aki nagyon céltudatosan tudott küzdeni elképzeléseiért. Ezt mutatja politikai pályája, amely 1839-lben kezdődött (amikor először jelent meg az országgyűlés főrendi tábláján), s amelynek során már az 1843—44nes diéta idején úgy emlegették, mint — ha erre sor kerülhet — az ország első alkotmányos miniszterelnökét. Batthyány kész volt 'vállalni ezt a szerepet, s megállapíthatóan Kossuthtal együtt ő volt István nádor tanács2