Vasi honismereti és helytörténeti közlemények 1987. (Szombathely, 1987)

2. szám - IN MEMORIAM - M. Kozár Mária: Özv. Avas Kálmánné (1909—1987)

járni, hanem az erdőben sétált. Első pályázatát „Hallgatom a fákat, hallgatom a köveket" címmel írta. Egyik beszélgetésünkkor gyűjtési módszerét is elárulta: „A magamfajta kis egyszerű -parasztasszonyok imég kutyábbak voltak, mint a férfiak. Hát minek neked az, mit akarsz? Ugye nagyon sok pénzt kapsz ezért te, — mondogatták. Én meg azt válaszoltam, ha pénzt akarok keresni, akkor elmegyek kukoricát kapálni. Nagyon sokszor még cselhez is kellett folyamodnom. Ügy, hogy hazudtam nekik: a szomszédban az öregasszony meg így mondta. Huhu! Az használt ám nagyon! Éppen a' tuggya! És ő szépen, gyönyörűen elmondta nekem. Megfogtam! De nem jegyzeteltem, csak úgy bennmaradt a fejemben, hogyan mondta. Azt fagatták mindég, hogy én ezért sok pénzt kapok. Pedig dehogy! Ez egy szenvedély! Aki már 'egyszer belekezd, annak muszáj csinálni! Ügy örültem neki, ha volt egy-egy eredményem a pályamunkáimmal." Irén néni anekdotázó stílusban írta le tudományos értékű adatait az őrségi nép életéről. Pályamunkáiban azt is olvashatjuk, hogyan utazott gyűjtésre a zsúfolt buszon és milyen virágos volt a falu, amikor megérkezett. Élményeit, benyomásait is rögzítette. A hivatásos kutatók tanácsai ellenére sem hagyott feli ezzel a stílussal m,ert ez volt a sajátja, a szenvedélye: „Én így szeretem leírni! M. KOZÁR MÁRIA Gallípoliból Anno 1717* 10. pstolrte* É

des Néném, hála légyen az Iftennek, mi ide érkeztünk ma fzerentséfien. Frantzia Orfzigból pedig 15. Septembtis indultunk meg. 82