Vasi honismereti és helytörténeti közlemények 1987. (Szombathely, 1987)
2. szám - ADATTÁR - Ács László: Falusi Thália. A rábagyarmati színjátszás krónikája 1. rész
J i'fl *. S i p 4 * I e g ? v « ! e g. Ettttf}* a WE?'?*''''<"-%. >>'* 'm\\ tf \STM.V dmli \ felvon«! * vi. in . v < v . Sc ti *n«;a »f Iftvii* ;>*•.•••.-•< fllfll i*#évt8t«s? jáüs* . Téli j#rs#? HEtYÁHAK: f. hely 60 fillér, It. Moly 40 iíüer. ,» ! UV.*') an \ CÍ A* »J****» *a?-d**** d**'«txi« W: ? f #n tottuk. Egy szál ernyős, mennyezetre akasztott petróleumlámpa fényénél. A bevétel mindössze pár pengőt tett ki. Filléres helyárak voltak." 14 A húszas évek közepétől kezdve nyaralóhely lett a község. A Dunántúlról, Pestről jöttek kispénzű hivatalnokok, tanárok, de középosztálybéliek is. Kialakult egy törzsgárda, akik évről évre viszapártak, és nyáron több hetet is itt töltöttek. Eáérő idejük bőségesen lévén, a pihenés mellett társasági életet is kialakítottak, /bálokat rendeztek, a fiatalok két nyáron (még színdarab tanulására is vállalkoztak. 1934-ben Farkas Imre: Iglói diákok, 1935-ben Schiffer György: A régi kastély című darabját mutatták be. A darafoválasztásról látható, hogy nem népszínműveket játszottak, hanem kisvárosi, .polgári darabokat, amikben ők otthonosan mozogtak. Rendezőjük Schiller Gyula budaipesti banktisztviselő volt. Ebibe a körbe a falusiak közül csak a tanultabbak kerülhettek bele, elsősorban néhány középiskolát végzett, végző fiatalember, ök a darabokban is szerepelltek. Különösen az Iglói diákok aratott nagy sikert nosztalgikus hangulataival. „A színpad a községi kocsma udvarán volt a jégverem előtt keresztben. A szereplők bent öltöztek a kocsma kisszobájában. Huszár Jóska játszotta Odrobina Janó szerepét. Akkora síikére volt, hogy még a név is rajita maradt, később Odrinak hívták." 15 „Ebben az időben, 30-as éveik közepén hivatásos társulat lis járt a faluban. Lovas szekerekkel jöttek. Az Ebmspanger-Jcocsima udvarán a Mosoly országát játszották. A sok nyaraló miatt jöittek. Néhány nap voltak .itt. Talán három előadás volt. A díszlet, a jelmez nekünk utolérhetetlenül kiválónak tűnt. A falusiak nem nagyon, de az ifjúság beleskelődött. Később többet nem jöttek. Ügy látszik, annyi közönségük mégsem volt, amennyire számítottak."^ A 30-as évek második feléből csak egy darab emléke maradt fenn. Nem valószínű, hogy évekig csak ez az egy került volna előadásra, ma mégsem sikerült többet felkutatni. Illyésné Ferenczy E.: Minden jó, ha jó a vége című 77
