Vasi honismereti és helytörténeti közlemények 1987. (Szombathely, 1987)

2. szám - ADATTÁR - Ács László: Falusi Thália. A rábagyarmati színjátszás krónikája 1. rész

ÁCS LÁSZLÓ FALUSI THÁLIA A RÁBAGYARMATI SZÍNJÁTSZÁS KRÓNIKÁJA 1. rész Színjátékszerű népszokásaink emlékei A színjátszás valamikor a mindennapi élet természetes velejárója volt, az ünnepi alkalmat megszínesítő, a játékban való részvételre mindenkinek alkalmat adó esemény, melyre a résztvevők saját ünneipi ruháikban jelentek meg, vagy saját maguk által készített jelmezekben. A felnőtt élet fontos fordulóihoz kialakultak legalább kereteikben kötött szövegű színjátékszerű szokások . A keresztelő, de főként a lakodalom adott erre bő lehetőséget. A lakodalom, — a vőfély versek, kikérők, köszöntők, búcsúztatók, a vigadozás közbeni „hujjántások". kásapénz szedés, a dalok — logikusan felépített de rögtönzésre, ötletességre is módon adó, megkomponált színjáték volt. Formái századról századra alakultak, gazdagodtak, a XX. században pedig előbb lassú, majd a század közepétől gyors satnyulásuk következett be a falu régi szokásainak, társadalmi kereteinek felbomlása nyomán. Napjainkban már szinte semmi sem él ezekből a hagyományokból, ha csak néha kuriózumként ezt vagy azt a mozzanatot kivételesen fel neim idézik, elsősorban a kásapénz szedést és a menyasszony táncot.

1 A másik elterjedt szokás a betlehemezés voilt. A karácsonyt előkészítő játékok misztikus han,gulati hatása ma már felidézhetetlen. A hitét mélyen megélő, Jézus születésére készülő falu lélekben is ráhangolódva fogadta a betlehemes gyerekeiket, akik az áhítatot és a tréfás, a prózai szöveget 'és az énekeket egyaránt kitűnően tudták összeötvözni. Remekül szerkesztett kis színjátékok ezek, melyek szintén évszázadok alatt alakultak ki, s a nép találékonyságát éppen úgy magukon viselik, mint a falvak iskolai színjátszáson csiszolódott papájáét, tanítóét. Ez a szokás a 60-as években telejesen eltűnt, a templomon kívül napjainkban igyekeznek a fiatalok ismét életre kelteni.

2 Nagyhatású hagyomány, melya keresztény liturgiához kapcsolódott, a nagyheti passió ás. Múltja a középkoriig nyúlik vissza. Hogy Rábagyarmaton színjátiékszerűen eltjátszoititák-e a templomban, vagy azon kívül, azt ma már nem tudjuk. A Biblia szén védést örténeti részeinek szereposztás szerinti eléneklése nagyhéten azonban olyan hagyomány, melynek eredetére ma már senki sem emlékszik. Jézus, Pilátus, Júdás és társainak megszemélyesítői általában jó hangú, tekintélyes emberek voltak. A betanítást a kántortanító (mester) végezte. A szerepeket évek hosszú során át ugyanazok a személyek énekelték, ez nevükhöz kapcsolódott, ós nem egyszer ragadványnévkónt a család tagjaira, az utódokra is átszármazotit. A passiónak a hívőseregire tett hatást kitűnően tükrözi a faluból elszármazott Kocsis László költőnek Passió című verse: 72