Vasi honismereti és helytörténeti közlemények 1987. (Szombathely, 1987)
2. szám - ADATTÁR - Fülöp József: Az orosz nyelvoktatás 4 évtizedes története
könyvek. Elődjeikihez viszonyítva sóikkal jobban szolgálták az elsődleges tantervi célkitűzés, a beszédkészség fejlesztését. Általános jellemzőjük volt a maximaiizmus. Ezért is került sor a tananyagicsökkentésre. A tárgyi feltételek oldaláról a szemléltetést jól elősegítették a diafilmek, a tankönyvek szövegeit tartalmazó magnetofonszalagok. Személyi feltételek tekintetében (középiskoláinkban jobb volt a helyzet, mint az általános iskolákban. Ezen megállapításunk különösen érvényes tárgyalt időszakunk elejére i(60-as évek eleje) és végére (70-es évek eleje). Ez szervesen összefügg a gimnáziumok számának gyors emelkedésével, majd csökkenésével, illetve 'megszüntetésével. A 60-as évek elején szorgalmazták a gimnáziumi hálózat bővítését, rövid idő alatt 6 új gimnázium született. Majd a vidéki ún. közös igazgatásúak az általános iskolákkal, mint például Vép, Öriszentpéter, Répcelak, Jánosíháza fokozatosan megszűntek. Más gimnáziumok már a tárgyalt időszakunkban is fokozatosan szakközépiskolává alakultak, mint például Szombathelyen a Savaria, később az Entzbruder és Csepreg is. A következő táblázat jól szemlélteti ezt a helyzetet: 30 Tanév középiskolák száma ebből gimnázium 1959/60. 15 9 1965/66. 21 15 1970/71. 18 13 1972/73. 17 11 Az iskolák számának változásával együtt változott a tanerőigény. A vidéki „kisgimnáziumok" teljes fennállásuk alatt küszködtek ezzel a gonddal, ezekben gyakran csupán ált. iskolai tanári képesítéssel rendelkezők tanítottak. Színvonaluk már a tanulók összetételénél fogva sem lelhetett magas. Nagyon sok volt a gyenge képességű .tanuló, ugyanakkor osztálylétszámaik nagyon magasak voltaik. Így például 1963. szeptemberében, az induláskor Jánosházán 47, Őriszentpéteren 42 fő volt az első osztályosok száma. 40 Tehát tárgyalt időszakunk végére viszonylag megnyugtató volt a helyzet a személyi feltételek oldaláról. Ez a gimnáziumok számának fokozatos csökkenése mellett összefüggött azzal a ténnyel, hogy a szakközépiskolákban objektíve meglévő alacsonyabb óraszám kevesebb tanerőt igényelt. De a csoportbontásra vonatkozó új rendelet már előrevetítette a bővülő tanárigényt. A 70-es évek eleji helyzetet jól jellemzi Csenjési Károly szakfelügyelő összegző megállapítása: ,,A személyi feltételek jónak 'mondhatók , minden iskolában a tárgy oktatására képesített nevelők tanítják az orosz nyelvet. A csak általános iskolai képesítésű középiskolai tanárok (oroszból általános iskolai, más szaktárgyakból egyetemi végzettségük van), száma állandóan fogy, csak a nyugdíj előtt állók közül vannak még néhányan. Az oroszt tanítók száma a megyében pillanatnyilag megfelelő, de már gondolni kellene a csoportbontásról intézkedő minisztertanácsi rendelet végrehajtásáról is." A szakfelügyeleti jelentés szerint a gimnáziumokban a tantervi követelmények teljesítésének szintje megfelelő volt, nehézségek, az aktivitás és az érdeklődés hiánya a szakközépiskolák III— IV. osztályaiban jelentkeztek. A korszak kiemelkedő szaktanárai voltak: Kokoly Miklós, Dukai Ferenené, Fancsali András, Szálai Jenő és (Sutyinszki Mihály. 4 ! Az orosz tagozatú gimnáziumi osztályokban tanullók száma így változott: Tanév orosz tagozatú gimnázium száma tanulók száma 42 1959/60. 1. (Nagy Lajos Gimnázium) 90 1965/66. 3. (Nagy Lajos Gimnázium, Savaria, Sárvár) 341 1970/71. 3. 307 1972/73. 2. (Savaria szakközépiskola lett). 274 59