Vasi honismereti és helytörténeti közlemények 1987. (Szombathely, 1987)

2. szám - ADATTÁR - Kovács Jenő: Weöres Sándor középiskolai éveiről és szombathelyi kapcsolatairól (1923-1934)

„Eletem a régi reállal lekvittelt ehelyütt öt évet. De két tanár pikkelt azt mondták nem érek egy rossz húszas nikkelt s elüldöztek engem a lézengő rittert". (11) De nem a tanárokkal volt a baj, hanem a diákkal és beigazolódott Bónyi Adorján vélekedése: „Kicsikét félelmes dolog valakit ebben a korban költőnek felfedezni." (12) Ezt a költő később így ismeri el: „Én, végtelenben kréta-vándor, nem találtam a befogókat.. . Jaj, nem való e tábla élet Végtelenbe tapogatóknak, nem megy a szinusz tétel Sándor". (13) Az utolsó sor Szomorú Árpád számtantanár mondata, ezzel küldte helyére a táblánál tipródó diákot, aki krétával a kezében a fekete táblán próbálta levezetni a tételt. Míg a másik oldalon ezt olvashatjuk: „Az iskolai önképzőkör tagjai közül szorgalmas munkájukért dicséretet érdemelnek .... és Weöres Sándor Vl.o.t." (14) A szinusz tétel a VI. osztályban nem ment Sándornak, nem pedig az érettségin, mint ahogy Bárdosi Németh János írta 1935-ben. „Szombathely egyébként — sajnos — nem respektálta a zseniális költőt, mert az érettségin matematikából megbukott és Győrben kellett pótérettségit tennie." (15) Németh János ezen állítását helyesbítenünk kell. Az igaz, hogy Szombathely után Győr következett, de nem pótérettségire, hanem a VI. osztály megismétlésére. Az ezután következő változatos és mondhatjuk úgy, hogy hányatott életről számoljunk be Weöres Sándor leveleiből, s látni fogjuk, hogy egy év kivételével ennek az időszaknak legnagyobb részét Vas megyében töltötte el. Csönge 1929. X. 1. Most pár napos győri időtöltés után Csöngén verem falhoz az időt ... és ha mindehhez hozzáteszem, hogy beiratási kérvényemet alig egy hete adtam be, egy hónapja a beíratás ideje után s még senkinek fogalma nincs, hogy ki lesz az inkvizitorom. Versek helyett, főleg éjjel prózával foglalkozik, de minden félbemarad. Izgatja az előző év kudarca és kéri Kosztolányit mondjon véleményt arról, hogy belekezdjen-e a regényírásba? „Most meg szeretném írnia magyar diákság analitikus riportregényét, egy iskola-év történetét, mind a nyugtalanságokat, kereséseket, elpetyhüdéseket és kirobbanásokat a megszépítetlen valóságban . . . Hogy a regény problémámra még egyszer visszatérjek említettem, hogy verseimnek a nyugtalanság szokott az alapja lenni és most nyugodt lévén nem írok verset. De VI-os korom regénye maga a múlt, leélt nyugtalanság és talán rciiint termékenyítő esőt elkeverő szél volna ott a jelené". (16) Csönge 1929. X. 14. Arról, hogy drámát regényt írjak, seregszemlét tartva prózáimon minden külső presszió nélkül sikerült letennem. Egyelőre tréningnek novellákat fogok írni, egyet a Pesti Hírlap közölt is tőlem. Saját munkáimnak nálam talán csak édesapám az egyetlen rosszabb kritikusa. (17) 27