Vasi honismereti és helytörténeti közlemények 1987. (Szombathely, 1987)

2. szám - ADATTÁR - Kovács Jenő: Weöres Sándor középiskolai éveiről és szombathelyi kapcsolatairól (1923-1934)

többet betegeskedő, játékban, tornában járatlan új társunk nem tudott felol­dódni az osztályközösségben. Talán csak Csatlkai József, a kémia tanára $olt az, akihez Sanyi jobban vonzódott Csatkai tanár úr az órák alatt többször me­sélt fantasztikus regényekből. Weöres tudott a legjobban hozzászólni a mesék­hez, mert ő sokat olvasott. Diáktársai közül a csendes alaptermészetű Stoja­lowszky Sándorral barátkozott leginkább. A tanév folyamán betegség miatt többször hiányzott, de ez az év minden különösebb esemény nélkül telt el. Bizonyítványa azonban csak hármasrendű lett, de az önképzőköri működéséről így emlékeznek meg az Értesítőben: „Az eredeti szépirodalmi szárnypróbálgatások közül Weöres Sándor V. o. t. sűrű egymásutánban hallott költeményei aratták a legtöbb tapsot". 3 Olvasottságáról maga így vall: „Shakespeare, akinek... szinte akaratla­nul küzködve és vergődve olvastam el még elemista koromban összes műve­it"/ 1 Mikor elemista korában édesapja tehenét legeltette, lefeküdt a réten, úgy olvasott egy Shakespeare könyvet, hogy Anglia térképét maga mellé terítette, és annyira belemélyedt az olvasásba, hogy nem vette észre, amikor a tehén Angliát belegelte." 5 ötödik osztályos korában iskolánk számtan tanáránál, Gábriel Jánosnál lakott kosztos diákként a Kisfaludy Sándor utcában. Édesapja megbízta a «ta­nár urat, hogy tartsa erősen felügyelet alatt a diákot, mert tanulni küldte őt Szombathelyre. Gábrielek vigyáztak is rá és sokszor eloltották a villanyt késő este, hogy aludjon már el lakójuk. Sanyi ezt úgy játszotta ki, hogy a takaró alá bújt és elemlámpa fénye mellett olvasott. Annak örült, ha Gábrielek mo­ziba mentek, mert akkor szabad volt a vásár. Magyartanárunk, Jearuplomg József még nem (fedezte fel benne azt a 'ta­lentumot, amelyet a VI. osztályban Dr. Kardeván Károly magyar- és a német nyelv tanára diákjával való beszélgetések és vitatkozások során észrevett. Ilyen­kor kezdtünk mi is felfigyelni Weöres Sándor széleskörű irodalmi jártasságára. De erről szóljon a költő saját vallomása: „Magyar tanárommal sokszor elvitatkoztam az órát olyasmikkel, mint például, hogy drámaíró-e Szomori? A sorozatos viták végén azt is bebizonyítottam, hogy a legelső élő magyar nyelvű drámaíró és Katona szellemi örököse. Egy magyar dolgozatomban kifejtettem, hogy Petőfi jobban van értékelve, mint megérdemelné, életével és halálával önkéntelen reklámot csinált magának és az irodalma agyonmajszolt rágógumi. Mind erre pedig kaptam egy noazért­mégse kritikát és egy egyest". 6 Én is jól emlékszem erre az órára, amikor Kardeván tanár úr Weöres dol­gozatát kezébe vette és valami ilyesmit mondott: „Na Weöres, amit maga írt, az nem egyezik a hivatalos irodalomtörténettel, de az én felfogásommal sem. Mivel őszintén megírta a véleményét „egye fene kérem, egyest adtam rá". De ezt nem minden tanár tette volna meg, mint ahogy az alábbiakból ki is tűnik. A VII. osztályban is Petőfiről kellett dolgozatot írni. Wilcsek Károly VII. o. t. Weörest kérte meg, hogy írja meg részére is a dolgozatot. Weöres megírta és Wilcsek szó szerint lemásolta. Böröczffy Kálmán a VII. osztály magyar tanára magából kikelve utasította vissza a dolgozat állításait. Behívatták Wilcsek édesapját, hogy a fiát eltávolítják az iskolából. Az ügy megegyezéssel végző­dött, a diákot nem csapták ki évközben, de mivel több tárgyból bukásra állt 1928. júniusában még az osztályozás előtt kimaradt és a VII. osztályt a követ­kező tanévben Sümegen ismételte meg. A tanári karban nagy hullámokat vert fel a Wilcsek-ügy, amelyben Kardeván tanár úr békéltető szerepet játszott. 7 25

Next

/
Thumbnails
Contents