Vasi honismereti és helytörténeti közlemények 1987. (Szombathely, 1987)

2. szám - MŰHELY - Nádasdy Lajos: Bölcsészből teológus. Portré ecset nélkül Mesterházy Sándorról

hordozó erővé vált minden diákja számára. Megtanították a diákot arra, hogy mi a család, mi az emberszeretet és mi a nemzet, a haza. Megtanulták azt, hogy a mindennapi életben, ahova onnan kikerülnek, a becsületes munka, tudásuknak átadása mások hasznára, s javára, van olyan fontos, mint mondjuk az orvos részéről az egészség visszaadása a beteg ember számára. Tanáraik is mindig (többet .adtaik tárgyukból a kötelezőnél. Manapság sokat beszélnek a nagykorúvá lett emberről, de elmondják, azt is, hogy éppen amikor fejlődésének hihetetlenül magas fokára jutott el, pontosan most került személyiségkrízisbe. Ügy látszik, nem tudja kicsoda is tulajdonképpen! S az ember önmeghasonlása feltartóztathatatlanul terjed: bizonytalanná válik személyisége, léte és rendeltetése felől. De őik, alkuk ebiben a soprará ősi iskolában tanultak nem kerültek személyiségkrízisbe. Ök voltak azok, akik továbbplántálták az iskola szellemét a családban és ott ahova rendeltetésük állította őket. Ezek között ott volt, és mai napig itt van Mesterházy Sándor is. Az érettségi letétele után (1926) Budapesten a jogi karra iratkozott be és vendéghallgató volt a bölcsész karon két féléven át. Sikeres alapvizsgákat is tett, a bölcsész karon a történeti tárgyakat hallgatta, aminek késői lecsapódása bizonyosan a mai helytörténeti munkálkodása. A következő 1927/28. tanévben azonban már a Pécsi Erzsébet Tudomány Egyetem Evangélikus Hittudományi Karán találjuk Sopronban. Bölcsészből és jogászból teológus lett, egy belső elhívásnak engedve. A tanuló években, mivel nyolc gyermek tanult, nem volt könnyű a családnak előteremteni a költségeket. A nyári időszak, a vakáció valamennyiük számára kemény és szorgos munka ideje mezőn és cséplőgép mellett, avagy másutt, ahol éppen a dolgos kézre szükség volt. Lelkészi oklevelét 1931-ben szerezte meg s rögtön a Kemenesaljái Evangélikus Egyházmegye missziói segédlelkészévé nevezték ki. S aztán Ostffyaszszonyfán, Bobán, Uraiúj falun segédlelkész. A végleges munkamező s az egyetlen szolgálati hely, ahol lelkipásztorként dolgozott: Kemenesmihályfa lett. Ez a 16. század második felében alakult evangélikus gyülekezet a reformáció térhódítása idején három ^család kivételével, plébánosával együtt elfogadta a lutheri irányú reformációt. Sorsához küzdelmes történelmi múltjához örvendetes és tragikus történelmi események fűződnék: itt alakult meg 1695-ben a Kemenesaljái evangélikus egyházmegye; 1706-ban Bercsényi kezébe itt tesznek esküt Rákóczira az evangélikus lelkészek és tanítók egész Kemenesaljáról; az ellenreformáció dühödt türelmetlensége német zsoldos katonákkal kergette el papját és vette birtokba a templomát. Ez időtől fogva a nemesdömölki articuláris gyülekezet filiája volt egészen 1932-ig. Ekkor kezdődik itt Mesterházy Sándor gyülekezetet, falut és népet építő szolgálata. Van egy görög legenda, amely elgondolkodtató imódan azt beszéli el, hogy minden ember számára valahol le van téve a mindennapi kenyér. Némelyik embernek, több helyen is. Minden helyen végig kell enni, el kell fogyasztani a rá kiszabott adagot és addig nem mehet senki sem tovább, amíg a számára ott lehelyezett kenyeret meg nem ette. Mesiterházy Sándor közel fél évszázadig, pontosan 48 éven át fogyasztotta a számára Kemenesmihályfán lehelyezett kenyeret. És innen soha többé el nem kívánkozott, bár nagyszerű lehetőségek csábították. A nemesdömölki evangélikus gyülekezet lelkipásztora 53 évi szolgálat után nyugalomba vonulván alkalom kínálkozott arra, hogy Kemenesmihályfán önálló lelkészi állás szerveztessék. A gyülekezet öt évet kapott próbaidőként a teljes jogú önállósulásra. Ez az időszak a fiatal segédlelkész számára is próba21